2012. május 28., hétfő

Gyereknapi kastélytúra

Pakstól nem messze, Tengelic környékén sok kastély és kúria épült régen. Ezek közül az egyiket, a katalinpusztai Schell-kastélyt (nem meglepő módon) már régen kinéztük magunknak, de vasárnap előástuk a mezőföldi turistatérképet, összeraktuk a kastélylátogató útvonalat, és elindultunk, hogy a gyereknapi kirándulás keretében a lehető legtöbbet végiglátogassuk. Eleinte nem volt szerencsénk, néhány kastély magánkézbe került, elkerítették őket, az egyik idősek otthonaként működik, szintén kerítés mögött, és csak egy kastély nélküli kastélyparkot találtunk, ahol a tóparton megebédelhettünk.






Aztán amikor odaértünk Katalinpusztára, ott állt a Schell-kastély, és később megtaláltuk a Jeszenszky-kastélyt is. Borzalmas állapotban vannak, potyog róluk a vakolat, kitörtek az ablaktáblák, az ajtók beszögezve vagy vaslapokkal pótolva. A Schell-kastélyban egy ideig munkásszálló működött, most találtunk egy embert, aki azt mondta, ott lakik, és megengedte, hogy körülnézzünk a hátsó szárnyban, ami láthatóan életveszélyes, hiányos a tető és helyenként beszakadt a padló az emeleti szobákban. A Jeszenszky-kastélyba nem jutottunk be, csak kívülről láttuk a pusztulás nyomait. Megrendítő élmény volt, ezek a kastélyok még ilyen állapotban is valami, számunkra már örökre ismeretlen élet nyomait őrzik, ahol helye van a "felesleges" szépségnek is, ahol valamikor az ablakon beszűrődő napsütésre ébredtek, és ahonnan egy szó nélkül lakoltatták ki a tulajdonosokat, mielőtt ezeket a gyönyörű épületeket végleg magukra hagyták volna.



Úgy gondoltuk, hogy a kirándulást a gerjeni Rév Büfében fejezzük be. Miközben a kávénk fölött beszélgettünk a látottakról, Gergo két kollégája ült le mellénk, és elmesélték, hogy náluk is van egy kastély-rom, úgyhogy ezt még hozzácsaptuk a programhoz, és nem bántuk meg. A Madi Kovács kastély romjain átbotorkálni igazi szürreális élmény volt: hátulról közelítettünk a csalántengeren át, és pár sötét, koszos szobán átkommandózva végül a teraszos-oszlopos főbejáratnál lyukadtunk ki. A csigalépcső, aminek régen kovácsoltvas korlátja is volt, úszott a lemenő nap fényében, a sűrű bozóton át is átsütött az erkélyt, a szobákat beragyogó napsütés. A kastély egyébként gyászos állapotban van: üvegszilánkok mindenütt, az ajtók és ablakok hiányoznak, a plafon több helyen beszakadt, így az emeletre nem is mertünk felmenni, a kábeleket kitépték a falból, a növények elkezdtek bekúszni a szobákba. Szinte biztos, hogy ezt az épületet már nem lehet megmenteni, és vele együtt egy nem akármilyen kor még élő emlékei is eltűnnek. Volt min gondolkodnunk a hazafelé vezető úton, a jól sikerült gyereknapunk végén.


5 megjegyzés:

  1. hú ez nagyon szép, annak ellenére, hogy nagyon szomorú

    VálaszTörlés
  2. Kedves Szerző!
    A gerjeni kastély egyik utolsó lakója voltam 1998-ig. Annak idején mi parkosítottuk az épület előtti részt, az emeleti nyílászárókat kicseréltük, 6 szobát felújítottunk. Volt cserépkályha, de padlófűtés is, két konyha, két fürdőszoba. Sajnos utánunk már nekiálltak szétverni az értékeket, nem volt állandó lakója a kastélynak, így hamarosan szétlopkodták, ami mozdítható volt. Beleértve a kovácsolt vas korlátot is. Ez maradt belőle...

    VálaszTörlés
  3. Az egykori lakótól kérdezném: lehet esetleg tudni, hogy jelenleg ki a tulajdonosa az épületnek?
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Kedves utolsó Lakó!
    Én emlékszem az utolsó hónapokra,tényleg klassz volt,ami meg volt csinálva.
    Te vagy gondolom A.L.
    Üdv.,
    Éva néni fia,
    A.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Hozzászólók!

    Ha valakinek van még fotója ezekről az utolsó szép állapotokról, nagyon szívesen megnéznénk őket. Írjatok a bkicsu kukac gmail pont com címre, ha megosztanátok velünk!

    Gergo+Kicsu

    VálaszTörlés