Oldalak

2013. november 27., szerda

Helyzetjelentés

Már megint egyszer úgy érzem, hogy olyan rég nem írtunk ide, pedig csak múlt hónapban, de olyan sok minden történt azóta. Jártunk mindenfelé, Galyatetőtől a Bakonyig és vissza, átfestettük a lakást, sütöttünk-főztünk, kávéztunk, átrendeztük az életterünket és felszámoltuk benne narancssárga színt, gyűjtöttünk terméseket adventi koszorúhoz és csomagokat kaptunk Angliából. Október végén a laptopom öt év után egyszer csak nem akart elindulni többet. Rajta voltak azok a képek, amiket a következő posztokhoz előkészítettem, és azóta nem volt erőm végignézni az összes háttértárat, hátha megvannak még valahol. Nagyrészt ezért a hallgatás, meg a korai sötét miatt, így a munkából hazaérve már este van, és a főzés, házimunka sem megy úgy, mint a karikacsapás. Ez egy ilyen időszak. Lassan visszaszokunk a hosszú estékhez, a téli kuckózáshoz, a fényképek rendezgetéséhez, apránként minden fontos program felkerül az új laptopomra, és akkor talán újra többször frissül majd ez a blog is. Hiányzik, és hiányoznak a visszajelzéseitek, az apró reakciók, a kedves gondolatok, és majd egy-két év múlva hiányozni fog, hogy amikor ezekre a hónapokra szeretnék visszaemlékezni, nem lesznek ott iránytűnek a posztjaink. Szóval nézzetek vissza néha, mert most már lesz miért! :)

2013. október 11., péntek

DIY hippi esküvő #4 - Smink és haj

Gondolom, az előző posztok után nem lesz nagy meglepetés, hogy a sminkem és a frizurám is otthon készült, profi beavatkozás nélkül. Sok magyaráznivaló ezen nem is lesz, beszéljenek a képek.


A fodrászom a nővérem volt - kétoldalt befont két tincset, a kész fonatokat egy kicsit széthúzogatta, majd hátul összekötötte és hullámcsattal megtűzte. A smink sem volt bonyolultabb, amit az unokahúgom készített: egészen kevés alapozót használtunk, a szemhéjam belső-felső peremét húztuk csak ki fekete szemceruzával, és szempillaspirált használtunk. Némi rózsaszínes pirosítót tett még rám, a számra csak Labellot kentem. Így nem néztem ki "megcsináltabbnak", mint bármelyik más napon, és ez is volt a cél. Tudom, hogy sokan ilyenkor egészen különlegesek szeretnének lenni, nálam inkább az volt a cél, hogy a tükörből ugyanaz az ember nézzen vissza rám, akit megszoktam.

A fotózáskor még egy margarétából font koszorút is tettem a hajamra, ezt ugyanaz a barátnőm fonta, aki a menyasszonyi csokrot is készítette. A fonatok tökéletesen alátámasztották a koszorút. Win-win ;)

A képeket ismét Török-Bognár Reninek köszönhetjük.
Még több esküvős poszt itt.

2013. október 7., hétfő

2631 km

A 2631 km blogot Csillával, az egyik kedvenc internet friendemmel indítottuk szeptemberben. Csilla Észak-Írországban lakik, 2631 km választ el minket egymástól. A blogon minden hónapban egy-egy témához készítünk fotókat, én itt, ő ott. Szeptemberben a reggel volt a témánk, októberben a meleg lesz - minden hétfő reggel posztoljuk az új képeket, ha van kedvetek, nézzetek rá időnként ezen a linken.


Disclaimer: egyikünk sem profi fotós, a képeket elsősorban a saját szórakoztatásunkra készítjük, de aki ezt a blogot olvassa, az nagyrészt Gergo fotóival találkozik - hátha kíváncsiak vagytok az enyémekre is ;)

2013. október 5., szombat

DIY hippi esküvő #3 - Virágok

Virágok. Talán az első dolog, ami az ember eszébe jut, ha DIY esküvőt szeretne. Logikusnak tűnik mezei és kerti virágokra felépíteni a dekorációt. Azért az elején egy kicsit bizonytalan voltam, hogy össze tudunk-e szedni elég virágot az utolsó pillanatban, főleg akkor, ha például szakad az eső. Ezért első lépésben összegyűjtöttem egy csomó képet arról, hogy mit szeretnék, aztán elvittem őket egy virágboltoshoz, és megkérdeztem, mit gondol, meg lehet-e csinálni csak a rétről és az ismerősök kertjeiből. Azt mondta, igen, de ha segítség kell, csak szóljunk. Így tehát belevágtunk.


 A forgatókönyv nem volt különösebben bonyolult. Az esküvő előtti szombaton Dia barátnőmmel elmentünk a pécsi Vásárcsarnokba és végignéztük a kínálatot. Ahol tetszettek a virágok, ott megkérdeztük, hogy jönnek-e jövő héten is, tudnak-e akkor is hozni. Megkérdezték, mennyi kellene, egyeztettük az árat. Főleg margarétát kértünk, ebből kevesebbet láttam a réteken, és nagyon tetszett. Anya közben körbejárt helyben is, és sok ismerős nénitől kapott ígéretet, hogy hoznak egy csomó törökszegfűt. Két családtag meg körbejárta a város körüli réteket, és kinézte, hogy honnan milyen virágokat tudnánk beszerezni. Nem ragaszkodtunk semmihez - úgy voltunk vele, hogy azzal díszítünk, ami éppen lesz.

Az esküvő reggelén aztán mindenki elindult: ketten a Vásárcsarnokba, ketten a rétre, és a helyi néniktől is befutottak vödrökben a virágok. A barátainkat már jó előre értesítettük, hogy lehetőség szerint korán érkezzenek. Együtt megkötöttük a csokrokat (a menyasszonyi csokor Dia munkája volt, a koszorúslányok csokrait és az asztalokra kerülő csokrokat együtt készítettük), a megmaradt virágot felosztottuk két részre, az egyik felét a templomdíszítők, a másikat a sátordíszítők vitték magukkal. És mi innentől ki is maradtunk a díszítésből, csak a kész munkát láttuk viszont - és elállt a szavunk.

Ha te is ilyen dekorációt szeretnél, a következőket javaslom:
1. Csak akkor vágj bele, ha mindenre elszánt családtagjait és barátaid vannak, akiknek biztosan számíthatsz a segítségére! Semmire sem mentünk volna, ha R. és R. nem hajlandó a zuhogó esőben, a térdig vizes fűben mezei virágokat gyűjteni nekünk, ha a barátaink nem kelnek hajnalban, hogy időben megérkezzenek, és ha nem áldozzák fel a készülődésre szánt idejük nagy részét a díszítésre.
2. Ne ragaszkodj nagyon semmilyen elképzeléshez. Annyira szerettem volna fátyolvirágot, hogy Gergo anyukája külön a kedvemért ültetett a kertjébe, de az időjárás miatt csak egy héttel később nyíltak ki a virágok. Ezeket a vágyakat menet közben el kellett engednem és abból kihozni a legtöbbet, amit a természet éppen akkor kínált.
3. Készülj elég eszközzel, hogy mindenkinek jusson, és gyorsan haladjon a munka. Mielőtt elkezdenétek, legyen előkészítve több olló, metszőolló, zsineg, és a szállításhoz befőttesüvegek, vödrök, a csomagtartóba leteríthető fólia, és megfelelő mennyiségű víz. Néhány termosznyi kávé sem árt a segítőknek :)
4. Fotózz! Ilyenkor születnek a legjobb képek.


A fotókat - az utolsó kettő kivételével - Török-Bognár Reni készítette.
Még több esküvős poszt itt.

2013. szeptember 25., szerda

A Nap alatt Gyapán


Egy hosszabb kihagyás után újra felvettük a kapcsolatot a gyapai ismerősökkel, barátokkal. Mivel ráérek napközben, reggel elmentem hozzájuk egy kicsit beszélgetni és élvezni a napfényt. Náluk pörög az élet, legalábbis ezen a héten rengeteg minden történik. Sajnáltam, hogy Kicsu nem jöhetett, mert nagyon szép a kert, jó volt beszélgetni és hozzáadni valamit ahhoz az előadáshoz, amit Barna fog tartani az otthonuk fenntarthatóságáról.


Jó kis nap volt. Nyugis, laza és mégis izgalmas.

2013. szeptember 18., szerda

Fügedesszert +recept

Gergo az elmúlt néhány napot a családjánál töltötte, és családfát kutatott. Egy halom családi fotóval, egy üveg szárított tárkonnyal és egy doboz fügével tért vissza, amivel persze rögtön kezdeni akartam valamit. Átolvastam pár receptet, de mindegyikhez hiányzott egy fontos hozzávaló, vagy túl sokáig tartott volna elkészíteni, így inkább rögtönöztem.


Hozzávalók:
7 db füge
2 ek nádcukor
1 tk vaníliakivonat
2 dl vörösbor
egy szál rozmaring
fél csomag zabkeksz
100 g mascarpone
2 dl tejszín
1 ek méz

A fügéket félbevágjuk, nádcukorba mártjuk és cukros felükkel lefelé egy serpenyőbe pakoljuk, majd megszórjuk még egy evőkanál cukorral. Amikor már kezd karamellizálódni, rálöttyintjük a vaníliakivonatot, kicsit hagyjuk párolódni, majd leöntjük a fügéket a borral, rátépkedjük a rozmaringleveleket, és különösebb piszkálás nélkül, lassú tűzön hagyjuk, hogy a bor sűrű szósszá főjön. Közben felverjük a tejszínt, hozzákeverjük a mascarponét és egy kanál mézet. Egy tál alját körberakjuk zabkeksszel (lehet hagyományos kekszes-vajas alapot is készíteni, de sütni nem fogunk), és eloszlatjuk rajta a tejszínes mascarponét. Amikor a füge is kész, elosztjuk a félszemeket a krémen, és a tetejét meglocsoljuk a serpenyő alján visszamaradt, besűrűsödött borral.


Bár tortaformában készítettem, ez senkit ne tévesszen meg, természetesen nem lehet szeletelni, kanalas édességről van szó.

Az ötletadó receptet flatcatnél találtam.

2013. szeptember 15., vasárnap

És megint Duna


Idén augusztusban is elautóztunk néhány barátunkkal a kedvenc dunai táborhelyünkre, tábort vertünk, és ott töltöttünk néhány napot. Szeretem ezeket a hétvégéket, amikor nincs semmi feladatunk, és a napok főzéssel, szalonnasütéssel, strandolással és hosszú beszélgetésekkel telnek.

Sokszor találkozunk ilyen-olyan apropóból, de talán ez a legpihentetőbb valamennyi közös programunk közül. A néhány nap a Duna mellett, amikor a tűz egész nap ég, homokvárakat építünk a parton a gyerekekkel, felváltva olvasgatjuk a közösen összehordott újságokat, versesköteteket, csillaghullást nézünk vagy máglyát rakunk este és annyi gyümölcsöt eszünk, amennyi csak belénk fér.


Most, hogy már hűvösek az esték, különösen szeretem újra meg újra visszanézni ezeket a fotókat, és közben érezni a nyárillatot. Jövőre folytatjuk!

2013. szeptember 5., csütörtök

Útszéli clafoutis +recept

Volt körülbelül egy hét augusztus közepén, amikor az utak mentén tömegével nőttek ezek a sárga gyümölcsök. Mirabella, ringló vagy sárgaszilva, fogalmam sincs, sosem tudtam, mi a különbség ezek közt - lehet, hogy mindegyik ugyanaz. A lényeg, hogy egy nap, valahonnan épp hazafelé tartva, megálltunk és szedtünk egy marékkal. Amennyire tudtam, lefejtettem a magról és beledobtam a clafoutis-ba, ami Budapestről betoppanó barátunk, Bagoly doktor érkezésének örömére készült. Recept következik.



Hozzávalók:
4 dkg liszt
4 dkg cukor
2 tojás
2 dl tejszín
8 kocka étcsoki
6-8 db pici szilvácska, félbevágva
1 db őszibarack

A lisztet és a cukrot egy tálba szórjuk, ráütjük a két tojást, csomómentesre keverjük. Hozzáöntjük a tejszínt, egyneműre keverjük. A folyékony masszát elosztjuk 4 db kivajazott szufléformába, vagy bezúdítjuk egy kisebb tortaformába. Beleszórjuk az összetördelt csokit és a gyümölcsdarabokat, és előmelegített sütőbe toljuk (nálam légkeveréses 160 fok). Amikor felemelkedik és elkezd aranybarna színt ölteni a teteje, akkor kell kiszedni, időt nem írok, mert erősen függ a sütőtől is és attól is, hogy milyen formában készül. Na jó, mondjuk 20-25 perc.


Forrón vagy langyosan finom, például fagyival vagy tejszínnel, de magában is. Nekem ez az első és legfontosabb édesség-receptem, mert a gyümölcs nélküli, csak csokis verzióhoz mindig van otthon minden, és (a sütést leszámítva) tényleg öt perc alatt össze lehet rakni. A töltelékek persze szabadon variálhatók. Alaprecept a Stonesoup blogról.

2013. augusztus 22., csütörtök

DIY hippi esküvő #2 - Menyasszonyi ruha

Ó, a menyasszonyi ruha... Kislánykoromtól kezdve ez izgatta a legjobban a fantáziámat, de amikor eljutottunk a saját esküvő küszöbére, azonnal tudtam, hogy nem szeretnék fényes-habos, szalonból kölcsönzött ruhát. Elmentem azért egy kölcsönzőbe felpróbálni néhány hercegnőruhát a poén kedvéért, de éreztem is, a tükörbe nézve láttam is, hogy nem ezt szeretném. Az elég hamar nyilvánvaló lett, hogy a pinteresten gyűjtögetett egyszerű, bohém ruhák a teljes esküvői költségvetést felemésztenék, és bár naponta végigböngésztem az Etsy fehér/ekrü maxiruha kínálatát, az én árkategóriámban nem találtam meg az igazit.


És akkor felhívtam Napsugár barátnőmet, hogy megvarrná-e nekem a világ legegyszerűbb menyasszonyi ruháját. N. nem varrónő, nem is tanulta soha a varrást, és saját bevallása alapján korábban csak táskákat és szoknyákat varrt, de nekem nagyon tetszettek a táskái és a szoknyái, és egyébként is valami igazán egyszerűt képzeltem el, úgyhogy ez nem okozott gondot. Arról nem is beszélve, hogy nem ismertem olyan varrónőt, aki tűrte volna a folyamatos nyüglődésemet...

A munka nagyjából úgy nézett ki, hogy először is napokat, heteket, de talán hónapokat is eltöltöttünk a Pinterest, az Etsy és a Google Képkereső társaságában, és küldözgettük egymásnak a linkeket, amíg a sok kis részletből nagyjából össze nem állt, hogy mi az, amit szeretnék. Kiderült, hogy mégsem ez lesz a világ legegyszerűbb menyasszonyi ruhája. N. egy két rétegű szoknyát varrt madeirából, aminek az alsó rétege földig, a felső egy kicsit feljebb ért. Erre jött rá a pamut alsóruhával kiegészített csipkeruha, ami nagyjából térdig ért és hátul egy masnival lehetett megkötni. Az egyenes szabású mellrészt N. egy saját ruhájáról mintázta, de két csipkepánttal is megtoldottuk, amiket legyező alakban enyhén szét lehetett húzni, hogy a templomban a vállamat is fedjék. Akkor még nem tudtuk, hogy nagyjából 10 fok lesz az esküvőn... Meleg időben a hosszú szoknyát le tudtam volna venni, és a ruha önmagában is működött volna.


Ha azt az utat választod, hogy egy baráttal varratod meg a ruhát, azt ajánlom, gondold végig alaposan, hogy mennyire erős a barátságotok. Nálunk volt egy-két pont, amikor megijedtem, hogy ki fogunk-e keveredni ebből épen, de végül N. nagyon jól állta a sarat az összeomlásaim közben is. Számíts arra, hogy időben mindenképp, de esetleg pénzben is többet kell rászánnod a projektre, mintha egy használt "szalonos" ruhát vennél. Nekem óriási szerencsém volt, N. végigjárta a budapesti anyagboltokat és sikerült olcsón találnia madeirát, pamutvásznat és csipkét is - ugyanabban a színben. Azonkívül fotók és a gtalk segítségével olyan jól kommunikálta a folyamatot, hogy az anyagvásárlás-méretvétel után csak kétszer kellett felutaznom Pestre próbálni. Szóval egyáltalán nem elveszett az ügy, és garantáltan egyedi ruhád lesz, ráadásul olyan, amilyet szeretnél és ami illik az egyéniségedhez.

A ruhához a templomban egy H&M kardigánt húztam, amit N. pár öltéssel boleróvá alakított. Az esküvő után egy sárga C&A kardigánra váltottam, ami feldobta az amúgy szürke napot és színben pont összeillet Gergo cipőjével. A cipőmet a Reserved-ben vettem. Gergo ruháját teljes egészében a Zarában vásároltuk, szinte hihetetlen, de egyetlen (bár több órás) próbasession után. A kardot egy barátunk szolgáltatta, a koronákról még lesz szó később. :)

A képeket Török-Bognár Reni készítette.
Még több esküvős poszt itt.

2013. július 26., péntek

Nászajándékok

Az esküvő után, amikor felértünk a szobába, fáradtan összenéztünk, becsuktuk magunk után az ajtót és... nekiestünk a nászajándékoknak. Gyakorlatilag téptük róluk a csomagolást. Sokan úgy döntöttek, hogy inkább a nászúthoz járulnak hozzá (amit ezúton is köszönünk, mert épp az tette felejthetetlenné az utazást, hogy nem kellett azon aggódnunk, hogy mikor és mit eszünk, mennyi apróságot vásárolhatunk és belefér-e még a délutáni kávé a büdzsébe). Akik viszont ajándékot adtak, igazán kitettek magukért. Ha akarnánk, sem tudnánk kedvencet választani az ajándékaink közül. Olyasmiket kaptunk, amik még sok-sok évig, ha nem egy életen át a részei lesznek az életünknek, folyamatosan emlékeztetve minket arra a bizonyos napra.
Néhány apróbb-nagyobb közülük:





2013. július 24., szerda

Randompiknik

Most, hogy tombol a nyár, különösen szeretjük az egyszerűsített étkezéseket, a kültériekről nem is beszélve. Idén nyáron leginkább gyümölcslevesen élünk, de legalább ennyire szeretünk piknikezni is. Többnyire felkészülés nélkül, csak bedobálva a piknikkosárba azt, ami otthon van, vagy beszaladva a boltba friss péksüteményért és valami finomságért. Legyen az csak sóskifli és zacskós kakaó egy lusta szombat reggelen...



... vagy Mogyoró névnapja ünnepi kecskesajttal és bagettel. M a tavalyi névnap után idén egy újabb mogyorót kapott, meg egy egyszer használatos napernyőt.

2013. július 7., vasárnap

DIY hippi esküvő #1 - Meghívó

Ígértem, hogy lesz egy sorozat az esküvő sok-sok olyan részletéről, amit a családunk, a barátaink és mi házilag készítettünk el. A meghívóval kezdünk, ami pont kilóg egy kicsit a sorból, mert a nyomtatás nem házilagos körülmények közt készült, és a tervezés sem amatőr, hanem egy grafikus barátunk munkája. Ettől függetlenül nagyon szeretnénk megmutatni, mert mi is nagyon szerettük és a vendégektől is sok pozitív visszajelzést kaptunk.


A belépőjegyes ötlet Gergőtől származott, az első tervet kézzel rajzoltuk, aztán egy továbbfejlesztett vázlatot küldtünk tovább Manninger Dani barátunknak, aki egy délután alatt teljesen új magasságokba emelte az elképzelésünket. Eredetileg letterpress meghívót szerettünk volna, de a költségek miatt ezt végül nem tudtuk bevállalni, és Danival egyeztetve rá is jöttünk, hogy a meghívós ötlethez jobban illik az egyszerűbb kivitelezés. Így készült el a fenti meghívó, amit Dani nyomtattatott és postázott nekünk.

A meghívókat egy kísérőlevéllel együtt küldtük ki (gratulálunk, épp most nyertél egy jegyet az esküvőnkre), és egy háttérhonlapot is szerkesztettünk hozzá. Itt tettük közzé a nászajándéklistát, válaszoltunk az olyan gyakori kérdésekre, mint pl. hogy A polgári esküvőről lemaradunk? Mit húzzak fel? Lesz menyasszonytánc?, linkeltük a legfontosabb helyszíneket a Google Maps-en és itt tettük közzé a vendégeknek a visszajelző kérdőívet is, amin nem csak arra kellett válaszolniuk, hogy jönnek-e, hanem például arra is, hogy hányan, van-e szükségük szállásra, illetve van-e valamilyen speciális étkezési igényük. Ezek a válaszok aztán nagyon sokat segítettek a tervezésben.

A fenti mellett még sok-sok képet megnézhettek hivatalos fotósunk, Török-Bognár Reni blogján. Ezekből már sejthető, hogy milyen további részei lesznek a sorozatnak. :)

2013. június 9., vasárnap

Fűszerszüret / Kert 2013

Közkívánatra, meg mert épp ma történt, hogy már óriási nőttek a fűszernövények az ablakban, és úgy döntöttük, hogy megejtjük az idei első szüretet. De kezdjük az elején.


A tavalyi évet amolyan tesztidőszaknak szántuk, sok mindenből ültettünk egy keveset, és megnéztük, mi hogy bírja az erkély klímáját. A fűszereken kívül két nyerő növényünk volt: a borsó és a paradicsom. A borsót igazi sikerélmény volt nézni, gyorsan és látványosan fejlődött, de a termés sem mennyiségben, sem minőségben nem hozta azt a szintet, ami ismétlésért kiáltott volna. A paradicsom viszont mindent elsöprő győzelmet aratott az erkélyen, úgyhogy idén dupla mennyiséggel akartunk újrázni. Aztán egy hidegnek ígérkező hétvégén itt hagytuk őket gondoskodás nélkül, és, minthogy az a hétvége mégsem lett hideg, a tövek többsége kiégett. Még vagy egy hónapig vártunk, tápláltuk, metszettük őket, de megálltak a növekedésben. Ma végre elengedtük a dolgot, kiszedtük a halott töveket, és a helyükre ültettük a saját cserepükben már el sem férő kis növényeket: ajándékpetrezselymet, illatos rezedát, bazsalikomot.

Azokat a fűszereket pedig, amiket a meglepetés lánybúcsún kaptam (hozhattam egy-egy tövet minden fűszerből, amit felismertem a kertben), ma részben leszüreteltük. Néhány szál levendula került a hálószobába száradni, a tárkony, menta és oregano pedig a tőlünk telhető legmelegszellősebb helyen pihen, hogy idővel üvegcsékbe kerüljön. Éljen a nyár!

2013. június 6., csütörtök

Mindörökkön örökké

Most egy ideig nem írtunk ide, nagyrészt azért, mert összeházasodtunk:

Erről még fogunk írni sokat, most egyelőre csak örülünk annak a túlcsorduló valaminek, amit akkor érzünk, ha egymás szemébe nézünk. Nemsokára elutazunk nászútra, és ha onnan visszajöttünk, mesélünk még az esküvőről, megmutatjuk, mi mindent készítettünk hozzá házilag mi, a családunk és a barátaink, aztán lassan visszatérünk a régi kerékvágásba. Hiányzik ez a blog, hiányoztok, tartsatok ki!

A fotót az esküvő hivatalos fotósa, a fantasztikus Török-Bognár Reni készítette, ezúttal a szerzői jogok is őt illetik meg. Reni mellesleg az egyik kedvenc gasztrobloggerem. Mindkét blogját érdemes figyelemmel követni :)

2013. május 2., csütörtök

Pannonhalma

Még áprilisban, kora tavaszi napsütésben és hideg szélben jártunk Pannonhalmán. Egy barátunk bérmálásra mentünk, és sajnos nem tudtunk annyi időt ott tölteni, amennyit szerettünk volna. Gergő megmutatta az arborétumot, levendulaszörpöt ittunk a teázóban, körbesétáltunk a vár körül és elmentünk oda, ahol Gergő a kedvenc könyveit olvasta tanítás után. Jártunk a bazilikában, az új zarándokszálláson aludtunk és megnéztünk kívülről szinte minden épületet, de felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindenre lettem volna még kíváncsi, amire végül nem jutott idő.



Érdekes volt érezni azt a szerzetesi szellemet, ami sokkal jobban átjárta ezt a helyet, mint az én (szintén rendi fenntartású) középiskolámat. A modernnek kikiáltott új épületek éppen olyan puritán szemléletet hordoznak, amit egy középkori kolostor falai közt teljesen helyénvalónak éreztünk. A mosolygó tanárok a sajátjaimra emlékeztettek, a bérmálásra kiöltözött öltönyös srácokban pedig Gergő előképét láttam. Érdekes élmény volt ott sétálni a folyosókon, ahol hat évig a mindennapjait töltötte, és ünnepélyes volt a szertartás - sokkal másabb, mint azok a falusi és nagyvárosi bérmálások, amiken eddig részt vettem. Köszönjük Dávidnak, hogy ott lehettünk!



2013. április 15., hétfő

Ültettünk egy fát

Az ÉletKert idén tavasszal faültetést szervezett. Kaptak ajándékba egy erdésztől egy csomó fát és kihirdették, hogy bárki mehet hozzájuk, részt vehet a munkában, lehet egy "saját fája" náluk. Épp csak fél órára ugrottunk ki egyik nap munka után, ültettünk egy kőrist, játszottunk a kutyákkal és már indultunk is haza. Sok fát kell még elültetnünk az életben, de ezzel megtettük az első lépést.



Ha te is szeretnél saját fát az ÉletKertben, még tart a program! Részletek itt.

2013. április 14., vasárnap

Az első mecseki séta

Micsoda könnyű boldogság ez a langyos tavasz! Megkönnyebbültünk, ahogy, úgy érezzük, megkönnyebbült körülöttünk mindenki más is. Újra kedvünk van a mindennapokhoz, a nyitott ablakokon a friss levegővel együtt áramlanak be az új ötletek, a jókedv, a virágillat és a madárdal. A hétvégét nagyrészt az esküvőszervezésnek szenteltük, és szerencsére nagyon hatékonyak voltuk. Ráadásul közben jutott idő egy kis sétára, beszélgetésre, összenevetésre, családi időre is. Medvehagymát szedtünk a domboldalban ott, ahol néhány hónap múlva a házasságkötésünket fogjuk ünnepelni. Virágok neveit találgattuk az erdőben, számoltuk a virágzó fákat és egy könyvet bújva próbáltunk beazonosítani minden madarat, ami a közelünkben elrepült. Jókat ettünk és bokáig süppedtünk a sárba, kutyákat simogattunk, bogarakat kergettünk egy réten, a gesztenyefák frissan kipattant rügyeit csodáltuk a kálvárián. Gyönyörű ez a tavasz, nagyon hálásak vagyunk érte.