2011. december 28., szerda

Mire jó a tél?


Télen is lehet dolgokat csinálni! A két ünnep között meglátogatott minket a Londonban élő barátunk, Kristóf, és valami igazán ránk jellemző programot találtunk ki: szalonnát sütöttünk. Ez Pakson egy kicsit sajátos megoldást kíván...


Át kell hozzá kompozni a túlpartra, ugyanis a paksi oldalon nem igazán találunk sem strandot, sem vadregényes Duna-partot vagy tűzifában gazdag környezetű tűzrakóhelyet. 


A jó öreg cserkészmódszereknek hála hamar lobogott a tűz (szívesen vállalom magamra a tűz meggyújtásának férfias aktusát), ami az ártér gyenge fáinak köszönhetően kevés hőt adott ezen a decemberi délutánon. Szalonna és hagyma került a nyársra, hozzá kenyeret és paprikát ettünk. Egyszerű és jó.


Ez volt a frissen vásárolt kisbalta első bevetése is. Remek cucc, szinte hihetetlen, hogy három éve szemeztem vele, és csak most szántam el magam a beszerzésére. Hipp-hopp felaprítottam vele a fát. Jól jött volna a karácsonyfa befaragásakor is.


Így is el lehet tölteni egy délutánt december 28-án, a Duna partján. Kristóf azóta úton van Budapest felé, de előtte még bedobtunk a sütőbe három adag sült almát (dióval, mézzel), hogy egy kicsit visszatérjünk a lakás karácsonyi hangulatába is. 




2011. december 27., kedd

Karácsony után

Ma estére találtunk haza a többnapos karácsonyozás után. 24-én mindketten átestünk a saját beavatási szertartásunkon: Gergo befaragta a fát a talpba, én pedig fejes-farkas uszonyos állapotból szétdaraboltam és vacsorává varázsoltam egy harcsát. Volt még fonott kalács és zserbókrém, mákos és diós guba, gesztenyepüré, finom bor, ajándékozás.


Másnap útra keltünk és mindkettőnk családjával töltöttünk egy-egy napot, pihentünk, dőzsöltünk, örültünk az ajándékainknak, játszottunk, nevettünk, aludtunk. Nézzétek csak, Gergo milyen killer türkmén sapit kapott!


Most pedig megpróbáljuk kiélvezni, ami az évből még hátravan. Én például szeretnék még idén elkészülni azzal a kötött kézmelegítővel ott a képen.

2011. december 23., péntek

Karácsony előtt

Természetesen még mindig nem vagyunk kész mindennel, pedig már jó ideje készülünk, hangolódunk az ünnepre. Az elmúlt néhány hétben sütöttünk mézeskalácsot...


...készítettünk sógyurma díszeket...


...festettünk és postára adtunk néhány képeslapot...


... és persze akadt még teendő bőven.


Az ajándékok nagy részét már becsomagoltuk, a holnapi nap az együttlété, sütés-főzésé, imádságé, örvendezésé. Nektek is áldott karácsonyt, legyen olyan, amilyet szeretnétek!

2011. december 21., szerda

Hello fenyőfa

Beszereztük az első igazi* karácsonyfánkat! Most persze még csak fenyőfa, és kinn az erkélyen várja a sorsát.

*Tavaly is volt már fánk, egy nagyjából 15 centis csemete, amit Gergo valamelyik szomorú budapesti aluljáróban szerzett be. Bármennyire örültünk is neki, nem igazán tekinthető igazi karácsonyfának, már csak azért sem, mert tavaly ilyenkor körülbelül öt dísszel rendelkeztünk, de azok sem fértek fel rá mind. Amikor megpróbáltunk feltenni rá egy mézeskalácsot, az kitakarta a fa kb. kétharmadát.

2011. december 19., hétfő

Az első hó


Mint csodálkozó kiskutya, topogok az új élet első havában.


Munkaidő után legfeljebb negyed órám van, hogy világosban járjak egyet a főutcán, és készítsek néhány fotót a vízszintesen zuhogó hóról , a hazafelé tartó és bőrig ázó emberekről, a latyakos sárban zúgó autókról és a behavazott háztetőkről. 

2011. december 18., vasárnap

Hétvége

Nyugis hétvégénk volt, készülődtünk a karácsonyra, finomakat ettünk-ittunk és sétáltunk a környéken. A sáros út miatt a közeli tóhoz tervezett kirándulás kútba esett, de így is sok szépet láttunk és maradt időnk pihenni is. Mozgalmas lesz a jövő hét, jó volt egy kicsit felkészülni rá.
A képeken: képeslap, vegasztrománia téli krémlevese, hárstea, sógyurma és Dunakömlőd. Most pedig meggyújtjuk a negyedik gyertyát a koszorún!

2011. december 14., szerda

Utazós fogkefe


A Mikulástól utazós fogkefét kaptam (3-6 éves korig ajánlott) - szerencsére éppen elfér a hátizsákom kisebbik zsebében. Holnap útra kelek...


...és nálam lesz az utazós fogkrémem is.

2011. december 13., kedd

Én vagyok a nap hőse

Ma kihasználtuk Gergo ebédszünetét, és elmentünk megmenteni három életet. Ő sajnos nem adhat vért, de én megtettem minden tőlem telhetőt. A show után forralt bort/teát és kalácsot osztottak Országos Vérellátó Szolgálat feliratú terítővel terített asztalon, adventi koszorúval, porcelánbögréből. És a véremért cserébe megkaptuk a szezon második csomag szaloncukrát, így már biztos, hogy idén sem készítünk sajátot.

2011. december 12., hétfő

Bunki vagy bungi?


Bungi, bunker, sátor, kuckó
- sok neve van a helynek, amit gyerekkorunkban színes lepedőkből, fonalakból, párnákból és egyebekből emeltünk, hogy elvonuljunk egy igazibb világba.

2011. december 11., vasárnap

Siófoki hétvége

Tudtátok, hogy Siófok télen a legszebb? De tényleg. Jó, igazából akkor a legszebb, ha havazik, de most ezzel is beértük.


Meglátogattuk Gergo családját, sétáltunk a Balaton-parton, etettük a kacsákat, jókat ettünk, megnéztük, hogy Gergo bátyja hogy íjászkodik, és válogattunk néhány díszt a karácsonyfánkra. Az én szüleimtől már van egy-kettő, és pár sajátot is beszereztünk már, így kellőképpen családfa-jellegű lesz a fánk.


Este megnéztük a paksi adventi vásárt is, sok szép kézműves dolog volt, a héten még biztos visszamegyünk párszor. Indul a karácsonyi visszaszámlálás, további szép adventet nektek is!

2011. december 8., csütörtök

Start

Szóval kedves ismerősök, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk tőletek, amióta vidékre költöztünk, és ezt ezúton is köszönjük. Úgy gondoltuk, hogy indítunk egy blogot, és megírjuk, lefotózzuk, elmeséljük, hogy milyen is az az élet, amit elképzeltünk magunknak, és hogyan próbáljuk meg lépésről lépésre megvalósítani. Tartsatok velünk! :)