2011. december 28., szerda

Mire jó a tél?


Télen is lehet dolgokat csinálni! A két ünnep között meglátogatott minket a Londonban élő barátunk, Kristóf, és valami igazán ránk jellemző programot találtunk ki: szalonnát sütöttünk. Ez Pakson egy kicsit sajátos megoldást kíván...


Át kell hozzá kompozni a túlpartra, ugyanis a paksi oldalon nem igazán találunk sem strandot, sem vadregényes Duna-partot vagy tűzifában gazdag környezetű tűzrakóhelyet. 


A jó öreg cserkészmódszereknek hála hamar lobogott a tűz (szívesen vállalom magamra a tűz meggyújtásának férfias aktusát), ami az ártér gyenge fáinak köszönhetően kevés hőt adott ezen a decemberi délutánon. Szalonna és hagyma került a nyársra, hozzá kenyeret és paprikát ettünk. Egyszerű és jó.


Ez volt a frissen vásárolt kisbalta első bevetése is. Remek cucc, szinte hihetetlen, hogy három éve szemeztem vele, és csak most szántam el magam a beszerzésére. Hipp-hopp felaprítottam vele a fát. Jól jött volna a karácsonyfa befaragásakor is.


Így is el lehet tölteni egy délutánt december 28-án, a Duna partján. Kristóf azóta úton van Budapest felé, de előtte még bedobtunk a sütőbe három adag sült almát (dióval, mézzel), hogy egy kicsit visszatérjünk a lakás karácsonyi hangulatába is. 




1 megjegyzés:

  1. Annyira jók vagytok! Úgy tetszik az egész, mindig várom a kis bejegyzéseket! :)
    Pusz,
    Kinga :)

    VálaszTörlés