Híresek lettünk!

Ó igen, még mindig esküvő :) Ma megjelent egy cikk az esküvőnkről az Esküvő Vintage honlapján, sok-sok fotóval. Ha az eddiginél is több részletet szeretnétek tudni, itt olvashatjátok az interjút. Az Esküvő Vintage-et egyébként is ajánljuk mindenkinek, aki esküvőre készül, jó tippeket lehet náluk begyűjteni, és a szolgáltatóajánlójuk is egyre inkább fejlődik. Nem bántuk volna, ha már tavaly ilyenkor is ismerjük az oldalt. :)

Ide kapcsolódik az a hír is, hogy elindult a fotósunk, Török-Bognár Reni új honlapja, amihez ezúton is gratulálunk! Nekünk külön öröm, hogy a főoldalon öt fotónk is szerepel. Leírhatatlan érzés, hogy Reninek, akinek gyakorlatilag abból áll a fél élete, hogy kreatívabbnál kreatívabb esküvőket, párokat fotóz, sokat jelentenek a rólunk készült fotók. Fantasztikus volt vele dolgozni, mindenkinek szívből ajánljuk, ezt tényleg nem lehet elégszer elmondani!

Ha van egy kis időtök, nézzetek rá mindkét oldalra, mert érdemes.

DIY hippi esküvő #6 - Apróságok II.

A végére maradt még néhány apróbbság és nagyobbság, amit fontosnak tartunk megemlíteni, főleg a dekorációs vonalon. Hosszas képnézegetés után állt össze az elképzelésünk, és a családjaink is, mi is sokat dolgoztunk vele, így aztán nem volt olyan könnyű beletörődni, hogy a hűvös-esős idő miatt nem kerülhet ki minden, amit szerettünk volna. A befőttesüvegeket, amikre egy délután alatt családilag bütyköltünk drótot, hogy a fákra akasztva mécseseket gyújthassuk bennük, végül vázaként használtuk fel, a hónapok alatt hajtogatott több száz origamidaru nagy része pedig egy cipősdobozban maradt ahelyett, hogy füzérekben a fákra aggathattuk volna őket.

Végül került azért egy-egy papírdaru minden pohárba, szerencsehozónak. Az ülőhelyeket saját kézzel megírt ültetőkártyák és melléjük fektetett rozmaringágak díszítették, utóbbit már csak azért is fontosnak tartottuk, mert a rozmaring hagyományosan "esküvős növény". Az asztalokon a csokrokat csipkével díszített befőttesüvegekbe tettük, amiket Gergő édesanyja készített. A sátor díszítéséhez  színes papírból kivágott háromszögeket fűztek fel a barátaink, a torta tetejére pedig én rajzoltam ránk hasonlító papírfigurákat, amiket hurkapálcákra ragasztva tűztünk a felső emeletre. Ha te is ilyesmiben gondolkodsz, azt ajánljuk, hogy jó előre kezdj neki a munkálatoknak, mert a papírvagdosás, de a hajtogatás is nagyon időigényes munka. Ha teheted, a díszítő csapatnak már előre elkészített füzéreket adj - nálunk sajnos mindent helyben kellett felfűzni, és az időhiány miatt sok papírháromszög (és daru) maradt meg végül.

Még néhány apróság: a királyfi-királylány témával összhangban koronánk is volt, amit Gergő édesanyja kötött saját minta alapján. Hogy szépen álljanak, keményítővel fixálta őket. Gergő kardját egy barátunktól kaptuk kölcsön, és bár sokan nem értették, mi nagyon szerettük ezt a királyfi-kelléket. A menyasszonyi autónk egy gyönyörű, vajszínű VW bogár volt, amit a sofőrünk, a bátyám kapott kölcsön egy barátjától. A borokat is ő szerezte be egy környékbeli pincészettől, amiért különösen hálásak vagyunk neki. Fő alkoholmentes italként pedig házi bodzaszörpöt és kétféle (hagyományos és narancsos-gyömbéres) limonádét készíttettünk, amik ötliteres befőttes üvegekben várták, hogy a vendégek merőkanállal merhessenek belőlük. A hideg időre való tekintettel utólag még egy jó adag forró teát is bevetettünk, ami a pálinkát kevésbé fogyasztók körében aratott sikert.

És most, hogy itt a történet vége, szeretnénk még egyszer megköszönni mindenkinek a munkáját: a családjainkét, barátainkét, a Mészkemencei Vendégházét, Török-Bognár Reniét, a tortát szállító Zengő Cukrászdáét, és minden ismerősét és ismeretlenét, aki a tanácsaival, útmutatásával vagy akár csak a pinterestes megosztásaival is átsegített minket a tervezés, szervezés és kivitelezés nehézségein.

Ha esküvőt szervezel vagy csak érdeklődsz, és bármire nem kaptál választ ebben a hat posztban, keress meg nyugodtan, szívesen segítünk, ha tudunk!

A fotók Török-Bognár Reni munkái. A többi esküvős posztot itt találod.

DIY hippi esküvő #5 - Apróságok I.

Most, hogy már lassan újra tavaszodik, ideje befejezni az esküvői sorozatot is itt a blogon. :) Az egymondatos apróságok maradtak a végére, ezeket két posztra osztottuk, mert annyira sok volt belőlük. Mivel úgy döntöttük, hogy nem szeretnénk hagyományos forgatókönyvet beszédekkel, pajzán játékokkal, menyasszonyrablással és menyecsketánccal, valamilyen alternatívát kínálnunk kellett ezek helyett. Nem annyira programokkal készültünk, mint sok-sok végignézni, végigpróbálnivalóval.

Közönségkedvenc volt például az eldobható fényképezőgép, amiből hármat raktunk ki a fogadóasztalra, és rövid használati útmutatót is mellékeltünk hozzájuk. Reggel elégedetten láttuk, hogy mindhárom gép teljesen betelt, és az előhívás után kiderült, hogy igazi klasszikus bulifotók születtek. Sokan szerették a szókereső rejtvényt is, amit én raktam össze hónapokkal az esküvő előtt. Olyan feladványok szerepeltek benne, mint pl. "ezen a szórakozóhelyen csókolóztunk először", "ilyen tésztát szeret nagyon G", vagy "így hívják K anyukáját". Mivel senki sem tudhatta a választ minden kérdésre, a vendégek kénytelenek voltak beszédbe elegyedni a többiekkel a helyes megfejtés érdekében.

Amikor még azt hittük, hogy kültéren fog zajlani a mulatság, egy sor tervet összegyűjtöttünk. Így lettek volna pokrócok és párnák a területen elszórva, ahol pihenni lehetett volna, a kisgyerekeseknek pedig játszani, de akár pelenkázni is. Édesapám külön erre az alkalomra lengőtekét és életnagyságú Jengát is készített fából. Tekézni a sátorban nem tudtunk, de a Jenga az est egy pontján előkerült és általános rajongás tárgya lett.

Fontos momentum volt a menyecsketánc helyett betervezett éjféli tábortűz-gyújtás és marshmallow-sütés, aminek a hidegben még a vártnál is jobban örült mindenki. Ezen a ponton a barátaink előkaptak néhány kívánságlampiont is, ami számunkra is meglepetés volt és meghitt hangulatot vitt az estébe. De olyan apróságokkal is készültünk, mint a kávébabos csoki, amit én készítettem az esküvő előtti nap az álmosodó vendégeknek, vagy a vintage zsebkendők, amiket a netről rendeltünk és "az örömkönnyeknek" felirattal ellátva kínáltunk fel a vendégeknek.

Befejező rész pénteken - addig is megtaláljátok a többi esküvős posztot itt. A mai fotók részben Török-Bognár Renitől, részben Manninger Dani barátunktól származnak.

Fél év

Köszönöm.

DIY hippi esküvő #4 - Smink és haj

Gondolom, az előző posztok után nem lesz nagy meglepetés, hogy a sminkem és a frizurám is otthon készült, profi beavatkozás nélkül. Sok magyaráznivaló ezen nem is lesz, beszéljenek a képek.

A fodrászom a nővérem volt - kétoldalt befont két tincset, a kész fonatokat egy kicsit széthúzogatta, majd hátul összekötötte és hullámcsattal megtűzte. A smink sem volt bonyolultabb, amit az unokahúgom készített: egészen kevés alapozót használtunk, a szemhéjam belső-felső peremét húztuk csak ki fekete szemceruzával, és szempillaspirált használtunk. Némi rózsaszínes pirosítót tett még rám, a számra csak Labellot kentem. Így nem néztem ki "megcsináltabbnak", mint bármelyik más napon, és ez is volt a cél. Tudom, hogy sokan ilyenkor egészen különlegesek szeretnének lenni, nálam inkább az volt a cél, hogy a tükörből ugyanaz az ember nézzen vissza rám, akit megszoktam.

A fotózáskor még egy margarétából font koszorút is tettem a hajamra, ezt ugyanaz a barátnőm fonta, aki a menyasszonyi csokrot is készítette. A fonatok tökéletesen alátámasztották a koszorút. Win-win ;)

A képeket ismét Török-Bognár Reninek köszönhetjük.

Még több esküvős poszt itt.

DIY hippi esküvő #3 - Virágok

Virágok. Talán az első dolog, ami az ember eszébe jut, ha DIY esküvőt szeretne. Logikusnak tűnik mezei és kerti virágokra felépíteni a dekorációt. Azért az elején egy kicsit bizonytalan voltam, hogy össze tudunk-e szedni elég virágot az utolsó pillanatban, főleg akkor, ha például szakad az eső. Ezért első lépésben összegyűjtöttem egy csomó képet arról, hogy mit szeretnék, aztán elvittem őket egy virágboltoshoz, és megkérdeztem, mit gondol, meg lehet-e csinálni csak a rétről és az ismerősök kertjeiből. Azt mondta, igen, de ha segítség kell, csak szóljunk. Így tehát belevágtunk.

 A forgatókönyv nem volt különösebben bonyolult. Az esküvő előtti szombaton Dia barátnőmmel elmentünk a pécsi Vásárcsarnokba és végignéztük a kínálatot. Ahol tetszettek a virágok, ott megkérdeztük, hogy jönnek-e jövő héten is, tudnak-e akkor is hozni. Megkérdezték, mennyi kellene, egyeztettük az árat. Főleg margarétát kértünk, ebből kevesebbet láttam a réteken, és nagyon tetszett. Anya közben körbejárt helyben is, és sok ismerős nénitől kapott ígéretet, hogy hoznak egy csomó törökszegfűt. Két családtag meg körbejárta a város körüli réteket, és kinézte, hogy honnan milyen virágokat tudnánk beszerezni. Nem ragaszkodtunk semmihez - úgy voltunk vele, hogy azzal díszítünk, ami éppen lesz.

Az esküvő reggelén aztán mindenki elindult: ketten a Vásárcsarnokba, ketten a rétre, és a helyi néniktől is befutottak vödrökben a virágok. A barátainkat már jó előre értesítettük, hogy lehetőség szerint korán érkezzenek. Együtt megkötöttük a csokrokat (a menyasszonyi csokor Dia munkája volt, a koszorúslányok csokrait és az asztalokra kerülő csokrokat együtt készítettük), a megmaradt virágot felosztottuk két részre, az egyik felét a templomdíszítők, a másikat a sátordíszítők vitték magukkal. És mi innentől ki is maradtunk a díszítésből, csak a kész munkát láttuk viszont - és elállt a szavunk.

Ha te is ilyen dekorációt szeretnél, a következőket javaslom:

1. Csak akkor vágj bele, ha mindenre elszánt családtagjait és barátaid vannak, akiknek biztosan számíthatsz a segítségére! Semmire sem mentünk volna, ha R. és R. nem hajlandó a zuhogó esőben, a térdig vizes fűben mezei virágokat gyűjteni nekünk, ha a barátaink nem kelnek hajnalban, hogy időben megérkezzenek, és ha nem áldozzák fel a készülődésre szánt idejük nagy részét a díszítésre.

2. Ne ragaszkodj nagyon semmilyen elképzeléshez. Annyira szerettem volna fátyolvirágot, hogy Gergo anyukája külön a kedvemért ültetett a kertjébe, de az időjárás miatt csak egy héttel később nyíltak ki a virágok. Ezeket a vágyakat menet közben el kellett engednem és abból kihozni a legtöbbet, amit a természet éppen akkor kínált.

3. Készülj elég eszközzel, hogy mindenkinek jusson, és gyorsan haladjon a munka. Mielőtt elkezdenétek, legyen előkészítve több olló, metszőolló, zsineg, és a szállításhoz befőttesüvegek, vödrök, a csomagtartóba leteríthető fólia, és megfelelő mennyiségű víz. Néhány termosznyi kávé sem árt a segítőknek :)

4. Fotózz! Ilyenkor születnek a legjobb képek.

A fotókat - az utolsó kettő kivételével - Török-Bognár Reni készítette.

Még több esküvős poszt itt.

DIY hippi esküvő #2 - Menyasszonyi ruha

Ó, a menyasszonyi ruha... Kislánykoromtól kezdve ez izgatta a legjobban a fantáziámat, de amikor eljutottunk a saját esküvő küszöbére, azonnal tudtam, hogy nem szeretnék fényes-habos, szalonból kölcsönzött ruhát. Elmentem azért egy kölcsönzőbe felpróbálni néhány hercegnőruhát a poén kedvéért, de éreztem is, a tükörbe nézve láttam is, hogy nem ezt szeretném. Az elég hamar nyilvánvaló lett, hogy a pinteresten gyűjtögetett egyszerű, bohém ruhák a teljes esküvői költségvetést felemésztenék, és bár naponta végigböngésztem az Etsy fehér/ekrü maxiruha kínálatát, az én árkategóriámban nem találtam meg az igazit.

És akkor felhívtam Napsugár barátnőmet, hogy megvarrná-e nekem a világ legegyszerűbb menyasszonyi ruháját. N. nem varrónő, nem is tanulta soha a varrást, és saját bevallása alapján korábban csak táskákat és szoknyákat varrt, de nekem nagyon tetszettek a táskái és a szoknyái, és egyébként is valami igazán egyszerűt képzeltem el, úgyhogy ez nem okozott gondot. Arról nem is beszélve, hogy nem ismertem olyan varrónőt, aki tűrte volna a folyamatos nyüglődésemet...

A munka nagyjából úgy nézett ki, hogy először is napokat, heteket, de talán hónapokat is eltöltöttünk a Pinterest, az Etsy és a Google Képkereső társaságában, és küldözgettük egymásnak a linkeket, amíg a sok kis részletből nagyjából össze nem állt, hogy mi az, amit szeretnék. Kiderült, hogy mégsem ez lesz a világ legegyszerűbb menyasszonyi ruhája. N. egy két rétegű szoknyát varrt madeirából, aminek az alsó rétege földig, a felső egy kicsit feljebb ért. Erre jött rá a pamut alsóruhával kiegészített csipkeruha, ami nagyjából térdig ért és hátul egy masnival lehetett megkötni. Az egyenes szabású mellrészt N. egy saját ruhájáról mintázta, de két csipkepánttal is megtoldottuk, amiket legyező alakban enyhén szét lehetett húzni, hogy a templomban a vállamat is fedjék. Akkor még nem tudtuk, hogy nagyjából 10 fok lesz az esküvőn... Meleg időben a hosszú szoknyát le tudtam volna venni, és a ruha önmagában is működött volna.

Ha azt az utat választod, hogy egy baráttal varratod meg a ruhát, azt ajánlom, gondold végig alaposan, hogy mennyire erős a barátságotok. Nálunk volt egy-két pont, amikor megijedtem, hogy ki fogunk-e keveredni ebből épen, de végül N. nagyon jól állta a sarat az összeomlásaim közben is. Számíts arra, hogy időben mindenképp, de esetleg pénzben is többet kell rászánnod a projektre, mintha egy használt "szalonos" ruhát vennél. Nekem óriási szerencsém volt, N. végigjárta a budapesti anyagboltokat és sikerült olcsón találnia madeirát, pamutvásznat és csipkét is - ugyanabban a színben. Azonkívül fotók és a gtalk segítségével olyan jól kommunikálta a folyamatot, hogy az anyagvásárlás-méretvétel után csak kétszer kellett felutaznom Pestre próbálni. Szóval egyáltalán nem elveszett az ügy, és garantáltan egyedi ruhád lesz, ráadásul olyan, amilyet szeretnél és ami illik az egyéniségedhez.

A ruhához a templomban egy H&M kardigánt húztam, amit N. pár öltéssel boleróvá alakított. Az esküvő után egy sárga C&A kardigánra váltottam, ami feldobta az amúgy szürke napot és színben pont összeillet Gergo cipőjével. A cipőmet a Reserved-ben vettem. Gergo ruháját teljes egészében a Zarában vásároltuk, szinte hihetetlen, de egyetlen (bár több órás) próbasession után. A kardot egy barátunk szolgáltatta, a koronákról még lesz szó később. :)

A képeket Török-Bognár Reni készítette.

Még több esküvős poszt itt.

DIY hippi esküvő #1 - Meghívó

Ígértem, hogy lesz egy sorozat az esküvő sok-sok olyan részletéről, amit a családunk, a barátaink és mi házilag készítettünk el. A meghívóval kezdünk, ami pont kilóg egy kicsit a sorból, mert a nyomtatás nem házilagos körülmények közt készült, és a tervezés sem amatőr, hanem egy grafikus barátunk munkája. Ettől függetlenül nagyon szeretnénk megmutatni, mert mi is nagyon szerettük és a vendégektől is sok pozitív visszajelzést kaptunk.

A belépőjegyes ötlet Gergőtől származott, az első tervet kézzel rajzoltuk, aztán egy továbbfejlesztett vázlatot küldtünk tovább Manninger Dani barátunknak, aki egy délután alatt teljesen új magasságokba emelte az elképzelésünket. Eredetileg letterpress meghívót szerettünk volna, de a költségek miatt ezt végül nem tudtuk bevállalni, és Danival egyeztetve rá is jöttünk, hogy a meghívós ötlethez jobban illik az egyszerűbb kivitelezés. Így készült el a fenti meghívó, amit Dani nyomtattatott és postázott nekünk.

A meghívókat egy kísérőlevéllel együtt küldtük ki (gratulálunk, épp most nyertél egy jegyet az esküvőnkre), és egy háttérhonlapot is szerkesztettünk hozzá. Itt tettük közzé a nászajándéklistát, válaszoltunk az olyan gyakori kérdésekre, mint pl. hogy A polgári esküvőről lemaradunk? Mit húzzak fel? Lesz menyasszonytánc?, linkeltük a legfontosabb helyszíneket a Google Maps-en és itt tettük közzé a vendégeknek a visszajelző kérdőívet is, amin nem csak arra kellett válaszolniuk, hogy jönnek-e, hanem például arra is, hogy hányan, van-e szükségük szállásra, illetve van-e valamilyen speciális étkezési igényük. Ezek a válaszok aztán nagyon sokat segítettek a tervezésben.

A fenti mellett még sok-sok képet megnézhettek hivatalos fotósunk, Török-Bognár Reni blogján. Ezekből már sejthető, hogy milyen további részei lesznek a sorozatnak. :)

Mindörökkön örökké

Most egy ideig nem írtunk ide, nagyrészt azért, mert összeházasodtunk:

Erről még fogunk írni sokat, most egyelőre csak örülünk annak a túlcsorduló valaminek, amit akkor érzünk, ha egymás szemébe nézünk. Nemsokára elutazunk nászútra, és ha onnan visszajöttünk, mesélünk még az esküvőről, megmutatjuk, mi mindent készítettünk hozzá házilag mi, a családunk és a barátaink, aztán lassan visszatérünk a régi kerékvágásba. Hiányzik ez a blog, hiányoztok, tartsatok ki!

A fotót az esküvő hivatalos fotósa, a fantasztikus Török-Bognár Reni készítette, ezúttal a szerzői jogok is őt illetik meg. Reni mellesleg az egyik kedvenc gasztrobloggerem. Mindkét blogját érdemes figyelemmel követni :)