2014

Elég nagy esélye van annak, hogy ha valamikor a jövőben szóba kerül a 2014-es év, nem nagyon fog más eszünkbe jutni róla, mint a házfelújítás. Ezzel telt a legtöbb hétvégénk és ekörül forogtak a gondolataink minden hétköznap. Mégis, mielőtt befejezzük ezt az évet, még egyszer végiggondoltuk, hogy mi más volt még, ami szebbé, emlékezetessé (és időnként egyedül elviselhetővé) tette 2014-et. Szerencsére elég sok minden. :)

Ott volt például az a hosszú hétvége, amikor az első házassági évfordulónkat ünnepeltük. Kivettünk egy szobát Pécsen és ott töltöttünk pár ráérős napot. Találkoztunk néhány barátunkkal, együtt vacsoráztunk jobbnál jobb helyeken, kirándultunk a Mecsekben, múzeumokba mentünk, hazafelé pedig megálltunk Mecseknádasdon, a kápolnánál, ahol az esküvőnk volt.

 Vagy például az a néhány nap, amit nyaralásnak kiáltottunk ki, leautóztunk Nagyharsányba és ördögkatlanoztunk, nem törődve az esővel, aztán később a hőséggel sem. Találkoztunk egy sor régi és új ismerőssel, boroztunk a hegyen, színdarabokat néztünk ámulva és végteleneket beszélgettünk.

Ősszel a kőművesmunkák mellett mindketten tanulni kezdtünk: Gergő a szakképzést kezdte el, én pedig elvégeztem a dúla alapképzést, azóta pedig már a továbbképzést végzem. Hurrá!

Közben - mert odafenn úgy gondolták, elbírunk még egy kis extrával -, találtunk egy koszos, nyivákoló kismacskát. Hazavittük, és ő lett Borisz. Gyönyörű, fehér, kék szemű, nem hall, és egy igazi rosszcsont. Újra kellett gondolnunk miatta a teljes költözési tervet, és minden egy napnál hosszabb utazásnál a fejünk tetején pörgünk, amióta velünk él, de lassan megtanuljuk kezelni a helyzetet :)

És volt számtalan barátokkal töltött hétvégénk a háznál, ahol az első hónapokban a kertben felállított sátrakban aludtunk hétvégenként, és egészen sokáig csak a kerti csapnál tudtunk mosakodni az egész napos munka után. Ipari mennyiségű szalonna és lecsó készült, jó borokat ittunk pincehidegen, szabadtéri vetítést tartottunk Lázár Ervin-novellákból készült filmekkel és a szőlőtőkék között néztük a csillagokat.

Nagyon munkás év volt, rengeteget tanultunk az építőiparról, a vakolatfajtákról, a csempeszínekről és a bútorbeszerzési helyekről, a barátságokról, a bizalomról, egymásról és talán a legtöbbet magunkról. Soha ilyen hálásak egy év végén sem voltunk még azokért az ajándékokért, amiket év közben kaptunk: mindenféle földi javakért, időért, jó tanácsokért, este is felvett telefonokért, átvállalt feladatokért, mindenki keze munkájáért. Ezt az évet nem egyhamar fogjuk elfelejteni. Innen is köszönjük mindenkinek, aki a részese volt. Boldog új évet mindannyiótoknak!

2013.

2012, nem volt könnyű veled. Sok bizonytalanság, félelem, csalódottság keretezte ezt az évet. Sokszor tettük fel magunknak a kérdést, hogy hogyan tovább. Sok minden nem sikerült, vagy nem úgy, ahogy szerettük volna, és nem mindig volt egyszerű felkelni reggel. De összességében mégis kalandokkal teli, szép év volt, amikor jó könyveket olvastunk, finomakat ettünk, amikor gyönyörű helyeken jártunk, amikor végre munkát találtam vidéken, amikor eljegyeztük egymást. Amikor visszagondolunk az évre, gondolatban ezt a blogot is végigpörgetjük, és hálásak vagyunk mindazért, amit átéltünk együtt, és azokért, akik követnek minket ezen az úton.

2013, nem lesz könnyű veled. Már most látszik, hogy harcokkal teli év lesz, meg kell szerveznünk egy esküvőt például, hogy mást ne mondjak. :) Az is valószínű, hogy egy-két tavalyi nagy kérdésre választ kell adnunk végre, és ez nem lesz egyszerű. De újra szép utak vannak kilátásban - két nagyobb is lesz, és persze több kisebb is, az első már januárban. És nem csak földrajzilag utazunk, lépünk át határokat, hanem az életünkben is. Ebben az évben fogjuk kibogozhatatlanul összekötni az életünket, és ez minden várható nehézséget átértékel. Biztos vagyok benne, hogy ez a tiszta és fiatal új év sok meglepetést és áldást hoz majd az életünkbe. Állunk elébe! :)

Maradjatok velünk az utunkon ezután is és legyen olyan az évetek, amilyennek lennie kell!

Szilveszter + 2012

Az idei évet, épp úgy, mint a tavalyit, a barátainkkal köszöntöttük a Duna túloldalán, a határhoz közel. Hogy méltó legyen a búcsú 2011-től, korán kezdtük az ünneplést, már 30-én odautaztunk. Ettünk, főztünk, és némi favágással és -pakolással kivettük a részünket a munkából is. Évzáró minikirándulásként szilveszter napján ellátogattunk az Ólom-hegyre (a Duna-Tisza köze legmagasabb pontja, mit tippeltek? 174 méter) és megnéztük a naplementét, aztán részt vettünk az év végi hálaadó szentmisén. Előkerült pár üveg piros körömlakk, főtt egy adag köcsögös lencse, a rádióból szólt a himnusz.

Mint mindig, most is nagyon jó érzés volt találkozni az országban szerteszét élő barátainkkal, játszani a gyerekekkel, megbeszélni a jövő év első közös programjait. Fiúk-lányok, nem tudunk elég hálásak lenni azért, hogy ismerhetünk titeket!

2011 izgalmas év volt, amikor sok kihívással kellett szembenéznünk, nagy döntéseket hoztunk és megtanultunk felelősséget vállalni a döntésekért, magunkért és egymásért is. Lezártunk egy korszakot és belekezdtünk egy újba, és ez a folyamat 2012-ben is folytatódni fog. Nehéz, de szép év lesz, és megpróbálunk jól helytállni benne - és a kalandjainkat továbbra is megosztjuk veletek itt a blogon. Tartsatok velünk az új évben is!