2015. március 28., szombat

A ház, ahol élünk

Nem egy könnyű bejegyzés ez. Rengeteg még a tennivaló a házzal, de mégis élhető, szeretetteli, meleg otthonná vált az elmúlt egy évben. Innen, ahol most vagyunk, nagyon nehéz visszanézni a fotókat arról, ahonnan indultunk, és a köztes állapotokról. Miután beköltöztünk, többször álmodtam még visszabontott vakolatról... Nem volt egy könnyű év. :) De úgy éreztük, hogy itt a helye a ház történetének, hiszen az életünk fontos eseményei mind itt sorakoznak a blogban. Általában próbáljuk a mindennapi életünkben, és itt is, a dolgok napos oldalát nézni, de ebben a sztoriban volt árnyék is bőven, és hát ezt sem szeretnénk eltitkolni. A hosszú összefoglaló egy külön blogot is kitenne, úgyhogy megpróbálom rövidre fogni. Innen indultunk:



Amikor először láttuk a házat, tele volt szeméttel, kosszal, az ajtók penészesek voltak, a falakról mállott a festék, a nehéz szőnyegek pedig évek óta nem láttak napfényt. Erről nem teszünk fel több képet, mert képtelenek vagyunk nézni. :) Volt néhány statikai problémája, nem tudtuk, van-e alapja egyáltalán, azt viszont tudtuk, hogy csontvázig le kell csupaszítanunk, ha használható, az igényeinknek megfelelő otthont szeretnénk belőle alkotni. Így aztán nekiláttunk: kihordtuk a szemetet, leszedtük a függönyöket, kicsavartunk (rosszabb esetben -téptünk) mindent a falból, kitakarítottunk, nagyra tártuk az ablakokat és beengedtük a fényt.

A ház - amit egyébként Csillagpajtának neveztünk el, hogy valami hangzatos projektnevünk is legyen :) - valószínűleg kb. 110 éve épült és nagyrészt vert falú. Klasszikus tornácos parasztház, egyelőre beüvegezett tornáccal, egymásból nyíló szobákkal, és a ház végében egy keresztcsűrrel, amihez pince is tartozik. Amíg dolgoztunk vele, sok minden kiderült róla, például hogy legalább három részletben építették és hogy egészen szokatlan módon valaha a tisztaszobának is nyílt a tornácról ajtaja.


Nem szeretnénk részletezni, hogy mennyi mindent kellett elvégezni a házon - legyen elég annyi, hogy csak a falak szerkezete, a tető és a padló egy része maradt meg változtatás nélkül. A vezetékcserék, a szennyvízbevezetés, a teljesen új fűtésrendszer kiépítése, a rengeteg festék és a sérült vakolatrétegek leszedése, javítása csak egy része a munkáknak, amiket el kellett végeznünk. Az egyik legjobb pillanat volt, amikor - még viszonylag az elején - pajszert ragadtunk, és nekiálltunk lebontani a fürdőszoba régi csempéit.
Aztán jöttek mélypontok is, amikor a korábban már félig visszabontott kémény maradékát próbáltuk felszámolni, és a szemünk, orrunk, ruhánk, ráncaink és a tüdőnk is megtelt korommal. Vagy amikor már hetek óta kapartuk a festéket a falakról, késő este, munka után, reflektorfénynél, és a Kossuth rádió esti műsoraiban csak a halálról volt szó, de muszáj volt hallgatnunk, hogy ne csavarodjunk be teljesen. Vagy amikor őszies lett az idő, de még nem minden ablaknyílásban volt ablak, aztán megérkeztek az első fagyok, és a bürokratikus akadályok miatt még mindig nem indult el a fűtés. De mindig történt valami tőlünk független - a barátaink, a családunk vagy a Jóisten közreműködésével - amitől lendült egy nagyot minden, és helyrebillentünk.

Még messze vagyunk attól az állapottól, amit minimumként elképzeltünk, ezért egyelőre nincsenek előtte-utána fotók. De jól érezzük magunkat a házban, és boldogok vagyunk, hogy belevágtunk. Ahogy Gergő mondani szokta: pontosan oda érkeztünk meg, ahová elindultunk. Kicsit leharcoltabbak vagyunk, mint tavaly ilyenkor, de az akkor még szomorú, elhagyott ház most újra lélegzik és otthont ad két embernek, akik minden porcikáját ismerik és a közös harcok alatt megtanulták szeretni. A történet itt kezdődik, és reméljük, még nagyon sokáig tartani fog. Maradjatok velünk! :)


2015. március 21., szombat

Itt a tavasz!


Megérkezett a tavasz a kertünkbe, kinyíltak az első krókuszok, a tavalyi sittkupacok aljában ismeretlen növénykék levelei jelentek meg. Borisz örül az új terepnek, vadméhekkel kergetőzik, trappol a salátaágyásban és a kerítésen át figyeli a szomszéd tyúkokat. Múlt hétvégén kiástunk néhány régi bokrot és a helyükre új ajándék növénykéket ültettünk. Izgatottunk várjuk, hogy miket tartogat az idei év - sok bontani- és takarítanivalónk lesz, de közben próbálunk több időt szánni arra, hogy élvezzük is a munka gyümölcsét. Egyszer csak kikerül egy asztal és két szék a kertbe vagy a tornácra, és elkezdődnek a várva várt kerti reggelik és kinti kávézások. Boldog tavaszkezdetet!