Oldalak

2012. január 25., szerda

Új lakótárs

Tegnap új lakó költözött a nappalinkba. Biztos vagyok benne, hogy jó barátok leszünk. :)
(Egész stílusosan választottunk helyet neki, nem gondoljátok?)

2012. január 23., hétfő

Imák tavalyról

Kicsit megkésett ez a poszt, de az aktualitását azért nem vesztette el :) Január elején lebontottam az imatábláról az eddig összegyűlt imádságokat, és az új gyűjtőhelyükre költöztettem őket. Az imatáblát nem sokkal azután készítettük, hogy ideköltöztünk, és azóta segít rendszerezni az esti imáinkat.


(Szinte) minden nap, lefekvés előtt felírjuk mindketten egy-egy papírra, hogy mi az az egy dolog, amiért aznap hálásak vagyunk, és mi az, amit még kérni szeretnénk. Aztán elmondunk egy imát, a hálás és kérős cetliket pedig kitűzzük a táblára. Vendégek is beszállhatnak :) Az év végére nagyon megtelt a tábla, így leszedegettem a cetliket és átpakoltam őket egy befőttesüvegbe, aminek most már a hálószobánk polcán van a helye.


Nagyon jó volt utólag visszaolvasni néhány imaszándékot, és azt hiszem, különösen fontos és jó dolog emlékezni arra, hogy mennyi mindenért lehettünk, lehetünk hálásak. Úgyhogy válogatás ezekből:
  • Az adventért.
  • A barátainkért.
  • A "mindennapi kenyerünkért".
  • Az imáért.
  • A fáért, amit hazafelé láttunk.
  • Az újrakezdés lehetőségéért.
  • A tanulás gyümölcséért.
  • A szabadságért a döntéseinkben.
  • Azért, hogy szép kis lakásban lakunk.
  • A cinkékért.
Ha van kedvetek, írjátok meg kommentben, hogy ti miért vagytok hálásak mostanában!

2012. január 20., péntek

Varrós napok

A héten a szüleimnél töltöttem néhány napot. Nem is tudom, mikor fordult elő utoljára, hogy egyedül jártam náluk, de most sem elsősorban pihenni mentem, hanem hogy a "jó háziasszony" című íratlan tudásbázisból elsajátítsak néhány fejezetet. Apa varrógépén megtanultam pár alapvető fogást, anyával pedig elkezdtünk zoknit kötni - igaz, az öt kötőtűs mesterkedéshez nem igazán volt türelmem, úgyhogy ezzel a projekttel most nem jutottunk sokáig. De legalább együtt voltunk, sütöttünk-főztünk, jókat ettünk és beszélgettünk, és végre volt időm kicsit berendezni az otthoni, az unokahúgaimtól nemrég visszakapott szobámat.


Ezek készültek három nap alatt: mintegy három kilónyi rizst beszippantó melegítőpárnák és két tavaszi körsál. És most saját varrógépre gyűjtök. :)

2012. január 15., vasárnap

Budapest

A hétvégén együtt utaztunk Budapestre, és úgy döntöttünk, hogy ott is alszunk. Kicsu felvásárolta a budapesti fonalkészleteket, én villámsebesen szerveztem egy esti teázást, aztán napközben az esti teázás elé szerveztünk egy kis borozást az Erdőbényei Tokaji Borozóba Zsombival és a párjával, Ditkével. Aztán, ha már így benne voltunk a szervezésben, a török teázóból egyenesen Gabi lakásába mentünk, ahol egy lazább házibuliba csaptunk. Egy kicsit kevés időnk volt mindenre, de jó kezdés volt ahhoz, hogy valamilyen módon hagyományt teremtsünk az évközi találkozókhoz.


A klasszikus almatea, a klasszikus rézkancsóban


Az ágyas pálinkát Misi hozta. Igazi kézműves termék, remekmű.

2012. január 8., vasárnap

Korcsolya #1

Némi halogatás után ma tettünk egy kis kirándulást a helyi műjégpályára. Meglepő módon épp fordítva sült el a dolog, mint a görkorinál: Gergo nagyon élvezte, én viszont úgy negyed óra után feladtam a küzdelmet és a sajgó lábamat visszahúztam a bakancsomba. Gergo szüleinek a 20-25 éves éves szovjet korijaival próbálkoztunk, lehet, hogy ez volt a baj? Mindenesetre nem adjuk fel ilyen könnyen, visszamegyünk még. Előbb-utóbb.

2012. január 2., hétfő

Szilveszter + 2012

Az idei évet, épp úgy, mint a tavalyit, a barátainkkal köszöntöttük a Duna túloldalán, a határhoz közel. Hogy méltó legyen a búcsú 2011-től, korán kezdtük az ünneplést, már 30-én odautaztunk. Ettünk, főztünk, és némi favágással és -pakolással kivettük a részünket a munkából is. Évzáró minikirándulásként szilveszter napján ellátogattunk az Ólom-hegyre (a Duna-Tisza köze legmagasabb pontja, mit tippeltek? 174 méter) és megnéztük a naplementét, aztán részt vettünk az év végi hálaadó szentmisén. Előkerült pár üveg piros körömlakk, főtt egy adag köcsögös lencse, a rádióból szólt a himnusz.

Mint mindig, most is nagyon jó érzés volt találkozni az országban szerteszét élő barátainkkal, játszani a gyerekekkel, megbeszélni a jövő év első közös programjait. Fiúk-lányok, nem tudunk elég hálásak lenni azért, hogy ismerhetünk titeket!

2011 izgalmas év volt, amikor sok kihívással kellett szembenéznünk, nagy döntéseket hoztunk és megtanultunk felelősséget vállalni a döntésekért, magunkért és egymásért is. Lezártunk egy korszakot és belekezdtünk egy újba, és ez a folyamat 2012-ben is folytatódni fog. Nehéz, de szép év lesz, és megpróbálunk jól helytállni benne - és a kalandjainkat továbbra is megosztjuk veletek itt a blogon. Tartsatok velünk az új évben is!