2012. október 24., szerda

Őszi szelek

Az ősz mindig különleges időszak az életünkben. Amennyire lehetett, beszívtuk a nyarat a pórusainkba, eltettük későbbre, telítődtünk. Tudjuk, hogy jön a tél, a hideg, és mint az erős hátszélbe, belefekszünk a változó levegőbe. A változás pedig itt van, érezni a levegőben, ősszel sokkal inkább, mint bármikor máskor, még a tavasznál is jobban. A fák sárgára színeződnek, pereg a lomb, és ülünk az ajándék napsütésben.





Így töltöttük a hosszú hétvégét is, délután trikóban szívva be a nap melegét, este két pulóverben kortyolva a teát. Pécsváradon, a Leányvásáron népzenét hallgattunk és piknikkosarat vettünk, sült gesztenyét ettünk, megnéztük a várat és körbejártuk az erdőszélet a barátainkkal. Aztán átköltöztünk a Réka-völgybe, tüzet gyújtottunk a cserépkályhában és nyakunkba vettük a napsütéses Mecseket.

Kisújbánya, kenyérlángos és citromos tea gyerekekkel, avar, egy viháncoló kutya, rengeteg gomba, szénaboglyák, tárkonyízű leves, vándorlások, beszélgetések. Éreztük a füstillatot a levegőben és a változást, a sokat ígérő őszi változást. Most még néhány nap munka, aztán egyhetes szünet jön mindkettőnknek. Azt mondják, hideg lesz, és már izgatottan készülök a forró almás süteményekre és esti filmnézésekre, a didergős sétákra és meleg megérkezésekre.


2012. október 9., kedd

Kösd meg a sálam!

Váratlan sikere van a Facebookon a legújabb profilképemnek. Igaz, most már nem annyira új - a legutóbbi bácsbokodi látogatásunkkor készítette Gergo. Amennyire ki tudom venni, a siker oka nem csak a jól elkapott fotó, hanem a sálam is - többen is írtak már, hogy nem osztanám-e meg a kötésmintát. Ebből arra következtetek, hogy tényleg jó a sál, és bár a minta egyáltalán nem bonyolult (simát és fordítottat tudok kötni, így nem mondanám éppen végtelennek az improvizációs lehetőségeimet), azért leírom, hogy akit érdekel, el tudja készíteni magának. De előbb a fotó, kedvcsinálónak:

És így készül, mindig azt írom, ami a kötés színén látszik: egy körkötőtűre felszedek 60 szemet. Két sima-két fordítottal kötök 6 sort, fordítottal 1 sort, simával 22 sort, fordítottal 1 sort, két sima-két fordítottal 6 sort, és lezárom. Aztán összevarrom a két végét, a jobbat és a balt mármint, ha szemben állok a kötésemmel. A számok persze csak ennél a fonal- és kötőtűméretnél stimmelnek. Steinbach Wolle Ahoi fonalat használtam, Art. 37 és 050-es színkód szerepel a címkén, 10 dekás gombolyagból egy egész és még valamennyi kellett a sálba. A gombolyagcímkén 9-10-es tűt ajánlanak, én már nem emlékszem pontosan, hányassal kötöttem, de 8-ra tippelnék. Ha van kérdés, írjatok kommentet, mert nem tudok túl jól kötést magyarázni, gratulálok látatlanban is bárkinek, aki elsőre megérti. És aki megköti, attól várom a fotót is a végeredményről természetesen :) Mondjuk úgy, hogy ez az ellenszolgáltatás a "receptért". Itt az ősz, hosszú buszutak és korai sötét, kötésre fel!

2012. október 7., vasárnap

Relax

Ez a hétvége még nyár végén kezdődött. Gergo pénteken biciklivel jött értem a buszhoz, a paksi tökfesztiválon napsütésben ittuk a teát, ettük a zsíros kenyeret és a sült tököt. Szombat délelőtt, amikor reggelizni indultunk, a biztonság kedvéért több réteg ruhát is magamra húztam, de mire megkaptuk a virslit és tejes teát a büfében és leültünk a tálcáinkkal a teraszon, már trikóban figyeltem a napsütést. A könyvtári kiárusításon verseskötetet és önéletrajzot vettünk egy cipősdobozba dobott adományért cserébe, ebéd után sziesztáztam, amíg Gergo a cserkészekkel játszott az utolsó őszi napfényben, estére pedig fahéjas kalácsot sütöttem, azt ettük a Jurassic Park mellé, amit én csak most láttam először.


Ma reggel, ébredéskor már hűvös volt, és mikor a templomba indultunk, jólesett kardigánt, pulóvert húzni. Délután az Erzsébet Szálló wellness-részlegében ücsörögtünk a medence mellett és az óriási ablakokon át figyeltük, ahogy feltámad a szél, és hordani kezdi az udvaron álló fa színes leveleit. A hazafeléúton tarka vadgesztenye-leveleket szedtünk, aztán bevettem magam a konyhába, hogy elkészítsem a vacsorát, és miközben kavarogtak a csodás illatok a levegőben, kinn kopogni kezdett az eső. Gergovel egyszerre kiáltottunk fel: - kész a vacsora! - szakad az eső! - és a Miért éppen Alaszka elé gömbölyödve, meatballs&spaghettivel és gesztenyekrémmel búcsúztattuk ezt a nyugodt, pihenős hétvégét és köszöntöttük a hideg időt. Mostantól megint egy picit más lesz az élet. És ennek is örülünk.

2012. október 1., hétfő

Gyógytea

Gyerekkoromban mindig volt otthon teának való gyógynövény: egy zacskó kamilla a gyógyszertárból hasfájásra és inhalálásra, ha meg voltunk fázva, saját szedésű csipkebogyó, mint vitaminforrás és sokszor hárs is, amit a pécsváradi temető hatalmas, illatos, nyugodt fáiról gyűjtöttünk és a náthás teleken kortyolgattunk. Később anyának volt egy csalántea-korszaka, amikor a munkatársaival délelőttönként kúraszerűen itták a teát, és idővel valahonnan, talán egy rokontól a citromfűtea-szállítmány is rendszeressé vált. Ha most kinyitom itthon a konyhaszekrényt, a fentiek mindegyikén kívül legalább még egyszer ennyi gyógynövényt tudok összeszedni.


Gergő írta a tegnapi posztban, és sajnos tényleg ez a helyzet: az utóbbi időben nagyon fáradtak vagyunk. A mindennapos munka, a hétvégi programok, az utazások miatti állandó hajnalban kelés, a munkahelyi stressz nagyon megvisel. Megéri, persze, és határtalanul élvezzük a végigpörgött hétvégéket is, de amikor ma már azt éreztem, hogy csak kóválygok a munkahelyen, hazaérve előpakoltam a gyógyteákat és összeraktam egy keveréket. Került bele kamilla és az erkélyünkön termett citromfű, amik lazítják az uborkaszezon utáni őszt élő munkahelyem átlagosnál nagyobb stresszterhelését, csalán, ami tisztít és erősít, cickafark az éppen aktuális női problémákra és az ezzel összefüggő hormonális nyavalyákra, és némi hétvégén Bácsbokodon beszerzett, erősítő és enyhe kedélyjavító feketeribizli-levél. Én is meglepődtem, hogy mennyi mindent tudtam összeszedni hirtelen a polcról. Bekevertem pár napnyi adagot, és most is épp ezt kortyolgatom, leforrázva, egy kis mézzel. Hétvégén pedig itthon maradunk, megpróbálunk minél többet pihenni és reméljük, nemsokára újra a régiek leszünk. Kitartást nektek is a csodás és néha nehéz őszi napokhoz!