Gyógytea

Gyerekkoromban mindig volt otthon teának való gyógynövény: egy zacskó kamilla a gyógyszertárból hasfájásra és inhalálásra, ha meg voltunk fázva, saját szedésű csipkebogyó, mint vitaminforrás és sokszor hárs is, amit a pécsváradi temető hatalmas, illatos, nyugodt fáiról gyűjtöttünk és a náthás teleken kortyolgattunk. Később anyának volt egy csalántea-korszaka, amikor a munkatársaival délelőttönként kúraszerűen itták a teát, és idővel valahonnan, talán egy rokontól a citromfűtea-szállítmány is rendszeressé vált. Ha most kinyitom itthon a konyhaszekrényt, a fentiek mindegyikén kívül legalább még egyszer ennyi gyógynövényt tudok összeszedni.

Gergő írta a tegnapi posztban, és sajnos tényleg ez a helyzet: az utóbbi időben nagyon fáradtak vagyunk. A mindennapos munka, a hétvégi programok, az utazások miatti állandó hajnalban kelés, a munkahelyi stressz nagyon megvisel. Megéri, persze, és határtalanul élvezzük a végigpörgött hétvégéket is, de amikor ma már azt éreztem, hogy csak kóválygok a munkahelyen, hazaérve előpakoltam a gyógyteákat és összeraktam egy keveréket. Került bele kamilla és az erkélyünkön termett citromfű, amik lazítják az uborkaszezon utáni őszt élő munkahelyem átlagosnál nagyobb stresszterhelését, csalán, ami tisztít és erősít, cickafark az éppen aktuális női problémákra és az ezzel összefüggő hormonális nyavalyákra, és némi hétvégén Bácsbokodon beszerzett, erősítő és enyhe kedélyjavító feketeribizli-levél. Én is meglepődtem, hogy mennyi mindent tudtam összeszedni hirtelen a polcról. Bekevertem pár napnyi adagot, és most is épp ezt kortyolgatom, leforrázva, egy kis mézzel. Hétvégén pedig itthon maradunk, megpróbálunk minél többet pihenni és reméljük, nemsokára újra a régiek leszünk. Kitartást nektek is a csodás és néha nehéz őszi napokhoz!