Oldalak

2012. december 29., szombat

Dunaföldvár

Dunaföldváron töltöttük ma a délutánt, kedves rokonokkal, akik egyben nagyon jó barátaink is. Jó volt köztük lenni, régi ismerősként ülni a konyhában, ahol a kamaszkorból a felnőttkorba való átmenet összes krízisét kibeszélhettem magamból. Nagyjából az általános iskola végén kezdődtek rendszeres zarándokutaim Sz. családjához: akárhányszor úgy éreztem, hogy jó mélyen vagyok és nem látom a kiutat, nehéz döntések előtt álltam, elhagytak, vagy csak épp egy kis magányra volt szükségem, felültem a buszra és bevackoltam magam hozzájuk néhány napra. A forró teák, hosszú beszélgetések és a játék a gyerekekkel mindig helyre tett és irányt mutatott, a ház és a benne élő emberek feltöltöttek inspirációval és motivációval. Boldog vagyok, hogy Gergő is barátokra talált bennük, és így együtt is az életünk részei. Nem tudom, hol lennék nélkülük.




A fotókat 2006-ban és 2008-ban készítettem Sz.-ék házában.

2012. december 19., szerda

Két nap Budapesten + karácsony előtt

Karácsonyi rohanás, adventi ködök. A hétvégét Budapesten töltöttük, és úgy döntöttünk, hogy ezúttal nem hívjuk fel a barátainkat, hogy találkozzunk. Sok elintéznivalónk volt, és a fennmaradó időben szerettünk volna egy kicsit együtt lenni, kettesben, távol otthontól, és néhány olyan dolgot tenni, amire rég nem volt lehetőségünk. Randizni, mondjuk. Így aztán, miután beszereztünk egy rakás ajándékot a folyamatosan szemerkélő esőben, elmentünk az Iguanába, ettünk egy nagyon jót, beültünk a moziba megnézni a Felhőatlaszt és kézen fogva sétáltunk haza Gabóhoz, aki szokás szerint nagyon jó vendéglátónk volt, este például hangulatvilágítást és meleget hagyott nekünk az üres lakásban.


Vasárnap későn keltünk, egy hirtelen ötlettől vezérelve beiktattunk még egy mexikóit a hétvégébe, ezúttal az Arribában, megnéztük a Cézanne kiállítást a Szépművészeti Múzeumban, és egy esti busszal hazautaztunk. Ezúton is szeretnénk elnézést kérni azoktól a barátainktól, akikkel nem volt alkalmunk találkozni. Hiányoztok és szerettünk volna látni titeket, de nagyon nagy szükségünk volt most erre a két napra kettesben.


Ami pedig az adventet illeti: elsuhannak mellettem a napok. Nagyon szeretem ezt az időszakot - azt hiszem, ez látszik azokból a posztokból is, amiket tavaly ilyentájban írtam. Mégis, idén valahogy túl korán kezdődött a karácsonyi készülődés a világban, és nagyon nehezen akar elkezdődni a lelkemben. Várakozok, de nem annyira a karácsonyra, inkább a jövő évre, ami már most tele van tervekkel. A januári kuckózásokra, a jegyesoktatásra, az utazásokra, az esküvőre, arra, hogy átfestjük és átrendezzük a lakást, ahol élünk, és útközben talán megszabadulunk néhány régi, feleslegessé vált tehertől. Most még mindenre rányomja a bélyegét a zsúfoltság érzése. Amikor a jövő évre gondolok, valami fehéret és tisztát látok magam előtt, és ez pont egybecseng a vágyaimmal. Idén karácsonykor remélem, ezt hozza el az életünkbe a Kisjézus.

2012. december 5., szerda

Csendesóra

Van nekem ez az egy órám, néha több is, így egyedül. Én érek haza hamarabb, felkattintom a rádiót, csak úgy vagyok, pakolászok. Jók ezek a magányos órák, szeretem nagyon. Hiányoznának, ha nem volnának. 


Sok mindenre jó ez az idő. Csak úgy lenni. Bambulni, chatelni, okoskodni, telefonálni, heverészni. Várni.

2012. december 2., vasárnap

Advent

Az első adventi hétvégén melegen felöltöztünk, kimentünk a paksi Cseresznyéspuszta mellett fenyőerdőbe és teleszedtük a kosarunkat termésekkel. Itthon kiborítottunk mindent a földre, és elkészítettük az első adventi dekorációkat. Elkezdődött az idei karácsonyvárás, Andrew+Carissa mixtape-ekkel, finom illatokkal, mesékkel és az adventi naptár felnőtt fejjel is titokzatos ablakaival.