2012. szeptember 30., vasárnap

Falunap és pihenés

Mondhatnánk, hogy minden rendben, de valójában nagyon fáradtak vagyunk mindketten. A munkahelyeken sok a tennivaló és pihenésre alig-alig marad időnk, pedig tudjuk, hogy mennyire fontos az is. Akárcsak a minőségi időtöltés. 


Több program közül kellett választanunk ezen a hétvégén is. A cserkészek toborzásán mindenképp ott szerettem volna lenni, ám bácsbokodi barátaink már régen megkértek rá, hogy fényképezzünk az általuk szervezett falunapon. Nagyon igényes szervezést kaptak a bokodiak, különleges művészeti kiállítás, remek előadások és gagyitól mentes vásár teremtette újra a vidéki Magyarországot. Jól éreztük magunkat, és remélhetőleg elégedettek lesznek a képekkel is. Úgy terveztük, hogy vasárnap reggel indulunk tovább Siófokra, ám egy hirtelen ötlettől hajtva még éjszaka útra keltünk. Pedig szívesen maradtunk volna Bokodon is, néha nevetve beszéljük meg, hogy sokkal inkább benne vagyunk a bácskai település életében, mint Pakséban. Sokakat ismerünk már arról a környékről, kedves, jó embereket. Az éjszakai autózást szeretni szoktuk, most Kicsu nagyon nehezen hozott minket a Balatonig. Amikor ezt a posztot írom, ő éppen alszik. Ki vagyunk merülve, jól jönne néhány nap szünet és semmittevés. Várjuk az adventet, a nyugodt, forró teás készülődést, a csöndes estéket, a lassú hétvégéket. Szép, eredményes, gazdag hétvége áll mögöttünk. Ha sikerül időben összekészülődnünk, akkor megnézzük a balatoni naplementét és indulunk, így mondjuk már rég: haza.

Valamivel később...


A Balatonnál megálltunk, Kicsu megitta a papírpoharas kávéját, és élveztük a talán legutolsó meleg balatoni estét. Itthon nem maradt más, mint kipakolni a szüleimtől kapott finomságokat, egy kicsit visszaemlékezni a kedvességükre és szeretetükre. Szívesen maradtam volna még néhány napot.

2012. szeptember 24., hétfő

25

Pont negyed század! Idén úgy jött ki a lépés, hogy a szülinapomon másokat ünnepeltünk - és egy cseppet sem bántuk, mert a barátaink igazán kompromisszummentes, kreatív és vidám lagzit csaptak. Azért persze nem felejtettük el a mi kis ünnepünket sem: Gergő a legtökéletesebb clafoutis-tortát sütötte nekem ma este, teljesen egyedül, csak némi szóbeli terelgetéssel. Kívántam, és sikerült egy levegővel elfújni az összes gyertyát.


Mindenkinek boldog születésnapot!

2012. szeptember 15., szombat

Mi újság?

Gergő fényképezőgépe szervizben van, és ez csodálatos módon hozza magával a szabadságot, hogy fényképezőgép és a vizuális megörökítés kényszere nélkül is elinduljunk itthonról - de egyben azt is, hogy nem születnek képek, és enélkül nehezebb megfogalmazni, megmutatni, hogy mi van velünk mostanság. Örülünk a beköszöntött ősznek, a friss, esőillatú levegőnek. Sétálunk a városban - most épp Kenyér-, bor- és halünnep zajlik -, Miért éppen Alaszkát nézünk, tésztákat eszünk és teákat iszunk. Nekem az esküvőn és a lakás átalakításán jár az eszem, Gergő plakátját kiállították az ARC kiállításon, és az iskolaévhez kötődő munka első, zsúfolt heteiben igyekszik helytállni. Esténként próbálunk egy kis időt találni, amikor egymásra tudunk figyelni, beszélgetni magunkról és a házasságról. Várjuk a programokkal teli őszi hétvégéket, de a nyugis, itthon töltött időt is. Reméljük, hogy nektek is jól telnek a napjaitok, érezzétek jól magatokat a jó levegőjű őszben!

2012. szeptember 2., vasárnap

Átmeneti rítusok


A hétvégét kedvenc kis falunkban töltöttük, Kisújbányán. Nem is olyan régen, augusztus elején dobta fel az ötletet Kicsu bátyja, hogy szervezzünk egy eljegyzési bulit a Mecsekbe. Ő elkérte nekünk a házat hatalmas udvarral, tűzrakóhelyekkel, féltetővel, mi pedig egyszerűen odamentünk és jól éreztük magunkat. 


A történethez hozzátartozik, hogy én egy nagyon fárasztó munkahét után ültem kocsiba szombat reggel. Ráadásul pénteken este a cserkészekkel férfiportyát tartottunk, hat felnőtt férfi indult el gyalog az éjszakába túrázni. Hamar kiderült, hogy nem a túrázás az éjszaka célja, sokkal inkább hivatástisztázó lelkigyakorlatot szervezett nekünk a csapatparancsnok. Gyönyörű éjszaka volt, a Hold fényénél írtam le a számomra fontos néhány gondolatot. Mellettünk elkocogott a vadkan, néha szólt a kuvik és huhogott a bagoly. A Duna partján aludtunk, a szabad ég alatt, egy faluval odébb. Hajnalban keltünk, napkelte előtt. A többiek megerősítették a fogadalmukat, én pedig ígéretet tettem. Ezek után a többiek cserkésztestvérükké fogadtak. Komoly, felemelő és megható éjszaka volt. Ezek után - ki tudja hogyan - előkerült két kenu, és a kelő nappal mi is a Dunán érkeztünk meg Paksra. Érdekes volt szembesülni magammal: kenuztam már néhányszor, most mégis ugyanannyira féltem, mint először. Álmosan ültem be a kocsiba, úgy indultunk előbb Pécsváradra, aztán Kisújbányára. A boldogulás ösvényén.


Nagyon jó társaság jött össze. Borzasztóan fáradt voltam, nem tudtam pörögni, de valahányszor körbenéztem, szimpatikus és kedves arcokat láttam. Két család, akikre jó volt nézni. Hamarosan egy család lesznek. Nem írnám, ha nem így lenne, de mindegyikük jelenléte megmelengette a szívemet.


Különleges hétvége volt. Bennem még sok minden kavargott. A munkahelyi dolgok még az álmomba is be-betörtek. A cserkésszé válásommal egy közel nyolcéves történet végére került kettőspont. Az eljegyzés pedig hát piszkosul komoly dolog egy olyan világban, ahol az emberek már furcsán néznek az olyan szavakra, mint életterv, életalakítás, vagy ha azt mondom: értékek mentén élt élet. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek. Azoknak is, akik ott voltak, és azoknak is, akik bármikor gondoltak, gondolnak ránk. Jó dolog embernek lenni.