Mondhatnánk, hogy minden rendben, de valójában nagyon fáradtak vagyunk mindketten. A munkahelyeken sok a tennivaló és pihenésre alig-alig marad időnk, pedig tudjuk, hogy mennyire fontos az is. Akárcsak a minőségi időtöltés.
Több program közül kellett választanunk ezen a hétvégén is. A cserkészek toborzásán mindenképp ott szerettem volna lenni, ám bácsbokodi barátaink már régen megkértek rá, hogy fényképezzünk az általuk szervezett falunapon. Nagyon igényes szervezést kaptak a bokodiak, különleges művészeti kiállítás, remek előadások és gagyitól mentes vásár teremtette újra a vidéki Magyarországot. Jól éreztük magunkat, és remélhetőleg elégedettek lesznek a képekkel is. Úgy terveztük, hogy vasárnap reggel indulunk tovább Siófokra, ám egy hirtelen ötlettől hajtva még éjszaka útra keltünk. Pedig szívesen maradtunk volna Bokodon is, néha nevetve beszéljük meg, hogy sokkal inkább benne vagyunk a bácskai település életében, mint Pakséban. Sokakat ismerünk már arról a környékről, kedves, jó embereket. Az éjszakai autózást szeretni szoktuk, most Kicsu nagyon nehezen hozott minket a Balatonig. Amikor ezt a posztot írom, ő éppen alszik. Ki vagyunk merülve, jól jönne néhány nap szünet és semmittevés. Várjuk az adventet, a nyugodt, forró teás készülődést, a csöndes estéket, a lassú hétvégéket. Szép, eredményes, gazdag hétvége áll mögöttünk. Ha sikerül időben összekészülődnünk, akkor megnézzük a balatoni naplementét és indulunk, így mondjuk már rég: haza.
Valamivel később...
A Balatonnál megálltunk, Kicsu megitta a papírpoharas kávéját, és élveztük a talán legutolsó meleg balatoni estét. Itthon nem maradt más, mint kipakolni a szüleimtől kapott finomságokat, egy kicsit visszaemlékezni a kedvességükre és szeretetükre. Szívesen maradtam volna még néhány napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése