2015. július 17., péntek

Kecsap


Megírhatod te, akkor de mindenképp írd bele, hogy holnap ketchupot főzünk! – mondta, meg aztán azt is, hogy "na, eddig tartott ki a szociális mosolyom, nevettess meg". 

Persze nem kell megnevettetni, ugyanúgy vigyorog, mint a gyerekkori fotóin. Néha azt mondom neki, hogy röhögős, és akkor is nevetünk. Néha azt mondja, hogy ne mondjam ezt. Én meg mondom, és újra nevetünk. 

Teremnek a növények. Piroslanak a csípőspaprikák, a paradicsomok. Ez nagyon jó. Olyan, mint amikor szeretnek minket. Valami többlet keletkezik szinte a semmiből.

Időnként írnak az ismerősök, hogy szeretik ezt a blogot. Mi is szeretjük. Sok tennivalónk van még a kertben és a ház körül. Olvasgatunk a biokertészetről, próbálunk jó megoldásokat ellesni. Néha kiakadunk, amikor egy újabb málnatő szárad ki érthetetlen okból, aztán örülünk, amikor hirtelen nagyot nő az uborka meg a cukkini. 

Szeretjük ezt.