Oldalak

2012. április 28., szombat

Sör a Dél-Alföldön



Reggel irány a zöldséges, paradicsom, tojás, meg pár szem eper, kóstolónak, hogy kibírjuk még azt a pár hetet, míg az igazi édes-leves megérkezik. Reggeli az erkélyen: gyümölcs és kávé. Mikor végeztünk, felálltam, hogy kicipeljem a paradicsomokat az erkélyre és újra felpödörítsem a borsó kis kapaszkodó indáit a korlátra. Napi rutin. Reggeli után pakolás, egy pillantás a térképre, indulás. Ebédre pizza. Ebéd után napszemüveg, tartalék pulcsi (elvégre még mindig csak április van, hiába alszunk napok óta nyitott ablaknál), le az autóhoz. Gerjen. Eddig Gergő vezetett, innen az enyém a pálya. A Rév Büfében megittuk az első kört - neki sör, nekem gyömbér. Aztán a komppal át a Kiskunságba. Mennyire menő dolog - átugrunk a Dél-Alföldre egy sörre. Elindultunk a homokpart felé, nyaralók között, amiknek az udvarán konyhakert, függőágy, emberek és kutyák. Egy helyen medence is. Balra a Duna. És a homokpad, egy nádfedeles kis büfé, hangos zene, terasz, és pár méterre tőle a víz. Fiatalok gyerekekkel vagy gyerekek nélkül, kutyával, labdával, nagyrészt fürdőruhában, asztaloknál vagy pokrócokon. Egy sör, egy kóla. A víz hideg volt, de azért belógattuk a lábujjunkat, sétáltunk egyet a partján, és visszaindultunk. A kompnál egy lakókocsiból még egy utolsó sör-kóla kör, aztán megérkezett a visszakomp. Gerjenből még átnéztünk Domboriba is, a holtághoz, és onnan haza. Jól indult a hosszú hétvége, jól indult a nyár. Most pár napra eltűnünk a vadonba. Reméljük, ti is élvezitek a meleget és a pihenést, legyen jó a hétvégétek!

2012. április 27., péntek

Hétköznap

Amikor még középiskolás voltam, sok minden hiányzott a táskámból, ami most már mindig ott van: szemceruza, jogosítvány, szemüveg. De két dolog mindig, minden körülmények között megtalálható volt benne, ahogy ma is: egy könyv és egy jegyzetfüzet. A kedvenc mondataimat mindig kiírtam és gyakran visszaolvastam, így lett sok minden más mellett Esterházy Péter egy félsora is visszatérő motívum az életemben. "A kis dolgok igaziságát kell megteremteni." Erre gondolok délutánonként, amikor munka után kimegyek az erkélyre és körülnézek. Ez jut eszembe a nap kellemes melegéről, a hihetetlen ütemben növekvő kis konyhakertünkről (a borsók már kezdenek felpöndörödni az erkély korlátjára!), a nagy csésze frissen főtt teáról, amihez a mézet postán kaptuk ajándékba egy barátunktól - vagy arról, hogy Gergő csak úgy, minden különösebb ok nélkül meglep egy kis ág illatos orgonával. Apróságok, amik mellett könnyű lenne elmenni, de amik mégis megszépítik az egész napot. A kis dolgok, a hétköznapok igazisága, amikért minden nap nagyon hálás vagyok. Köszönöm! :)

2012. április 26., csütörtök

Dunai csatangolások

A Duna mágnes, a város, a környék középpontja. Másoknak talán kevésbé, de mi újra és újra elzarándokolunk a partjára, ha pihenni szeretnénk, kisétálni a fejünkből a munka stresszét, vagy csak úgy "csinálni valamit". Pénteken csak a legközelebbi partszakaszig mentünk el egy üveg sörrel, pár fényképezőgéppel és Mogyoróval...








...szombaton a túloldalon, egy kis tisztáson sütöttünk szalonnát és néztük a vizet...


...tegnap pedig Dunaszentgyörgyre kirándultunk át, sétáltunk a szépen rendbentartott, konyhakertes házak között, átkeltünk egy végtelen mezőn és egy rejtőzkődő ártéri lápon, könnyező fák közt. Naplemente volt, mire megérkeztünk a folyópartra.


A tökéletes esti kikapcsolódás.

2012. április 19., csütörtök

Egy laza vacsi

Pontosabban egy laza vacsi és egy durva desszert. Amikor még Pesten laktunk, időnként elmentünk az Ikeába beszerezni ezt-azt az egyre bővülő albérletekbe, és ilyenkor többnyire beálltunk a sorba egy-két százforintos hotdogért is. Nem mintha akkora kulináris élmény lett volna, de ehető volt, a reszelt hagymát meg kifejezetten szerettük a tetején. Itt Pakson viszont kicsit nehezebb bármelyik sarkon ehető gyorsételekbe botlani (meg egyébként is jobban szeretjük azt, amit mi készítünk), úgyhogy hamar felvettük az étrendbe a házi hamburgert, és tegnap a hotdog is sorra került. Sült virslivel, sok zöldséggel, mustárral-kechuppal-majonézzel-tormával, filmnézés közben.


Az extraság meg egy random pohárkrém, amiből elképesztően hatalmas adagot sikerült előállítanom. Valószínűleg vasárnap este lesz, mire mind elfogy, és utána évekig nem fogunk pohárkrémet enni.

2012. április 17., kedd

Zene utazáshoz

Néhány autós utazáson túl nagyjából összeállt az a lejátszási lista, amit viszünk magunkkal, ha hosszabb útra indulunk. Bárkinek, aki hozzánk hasonlóan tanácstalan, útmutatásul itt van azoknak a számoknak a listája, amiknek már bérelt helyük van nálunk a "roadtrip" mappában. Ez összesen körülbelül másfél órányi zene, a sorrend teljesen random, mindig véletlenszerű lejátszást állítunk be - egy kivétel van, az első számhoz általában ragaszkodom. Mazsolázzatok kedvetekre, további javaslatokat szívesen fogadunk!



01. Stornoway - I Saw You Blink
02. Gipsy Kings - Hotel California
03. John Mayall ft. The Bluesbreakers - Mail Order Mystics
04. The Clash - Rudie Can't Fail
05. Francoise Hardy - Le Temps De L'Amour
06. Ram Jam - Black Betty
07. Ray Charles - Hit The Road Jack
08. Edith Piaf - Milord
09. Cake - I Will Survive
10. Walk The Moon - Anna Sun
11. Joy Division - She's Lost Control
12. Goran Bregovic - In The Deathcar
13. Johnny Cash - Folsom Prison Blues
14. Edith Piaf - Non Je Ne Regrette Rien
15. Jason Mraz - I'm Yours
16. Paul Simon - Kodachrome
17. Placebo - Every You Every Me
18. Arcade Fire - Month Of May
19. Goran Bregovic - Gypsy Reggae
20. The Magnetic Fields - Papa Was A Rodeo
21. Johnny Cash - I've Been Everywhere

2012. április 5., csütörtök

Anya kamrája

Ez most valószínűleg az oversharing bűntettét meríti ki. "Már megint?" - kérdezi mögöttem Kicsu, amikor meglátja, hogy mivel foglalkozom. "Felteszed a kamrám a facebookra?" - kérdezte az előbb az anyám, amikor fotózni kezdtem odabenn. Aztán megegyeztünk abban, hogy átküldöm neki emailben a fenti képet.

Idén teljesen természetes volt, hogy a nagyböjtöt a lehető legszigorúbban végezzük. Ami az étkezés részét illeti, húst egyáltalán nem eszünk, alkoholt, cukrokat és egyebeket sem veszünk túl gyakran magunkhoz. A lelki része az, hogy közösen elmentünk gyónni, és újra áldozunk a szentmisén. Ez hatalmas dolog!

Így igencsak megörültem a kamrában lógó húsoknak, apám borainak (Ezek vannak a kis csatos üvegekben. Meg céklalé meg körtelé meg baracklé. Én hordtam haza a kisüveges Flensburger sört, annak a palackjait hasznosítja újra.) A jó csíki sör is helyet kap nálunk. Anyám megajándékozott egy jó nagy fakanállal, ami a bográcsozáshoz lesz nélkülözhetetlen. És meg kell említenem a kosarat, amit debreceni barátom apja font nekünk. Különleges fickó az öreg, hálás vagyok neki nagyon. 

Kicsu kicsit csalódott, mert én szombaton másodszor töröm meg a böjtöt, ha a véletlen alkalmakat nem számítjuk. Először a múltkori egri találkozón kóstoltam meg egy falat sonkát, most pedig szombaton szeretnék enni egyet az itthoni kacsasültből. Vasárnap továbbállunk, aztán egy darabig megint nem jövünk errefelé. 

Tavaszi útkeresés


Reggel korán kilovagoltunk a városból metálzöld autónkon, és elindultunk a tavaszi Tolna, Fejér és Somogy megyéken át. Én az influenzával és a bronchitisszel küszködve álltam a sarat, aztán Kicsu házi készítésű joghurtját ettük a mára már közös rituálénkká vált erdőszéli félreálláskor. Ilyenkor sokáig figyeljük az út szélét, hol van végre egy napos földút. Ott aztán index, és élvezzük a természetet. 

2012. április 4., szerda

Húsvét előtt

Nincs sok írnivalónk mostanság. A karácsony előtti intenzív készülődés után a húsvéti készülődést inkább lélekben folytatjuk, idén még addig sem jutottunk el, hogy egy tojást pirosra fessünk, és nem is igazán bánjuk. Lassan vége a nagyböjtnek, és sokkal többet kaptunk tőle, mint amit vártunk. A lezárás, a finálé még hiányzik, de az már érezhető, hogy a helyükre kerültek a dolgok. Ha elmúlik az ünnep, kicsit másfajta hétköznapokra kell majd berendezkednünk, és újfajta nehézségeink lesznek. De addig még előttünk van az egész húsvéti misztérium kiteljesedése - és persze az utazás, együttlét, ebédek és vacsorák, sonka, tojás, fonott kalács, család, kirándulás, beszélgetések is. Az útra viszünk magunkkal népzenét és Händel Messiását, meg az összes fényképezőgépünket. Találkozunk mindenhol!