Amikor még középiskolás voltam, sok minden hiányzott a táskámból, ami most már mindig ott van: szemceruza, jogosítvány, szemüveg. De két dolog mindig, minden körülmények között megtalálható volt benne, ahogy ma is: egy könyv és egy jegyzetfüzet. A kedvenc mondataimat mindig kiírtam és gyakran visszaolvastam, így lett sok minden más mellett Esterházy Péter egy félsora is visszatérő motívum az életemben. "A kis dolgok igaziságát kell megteremteni." Erre gondolok délutánonként, amikor munka után kimegyek az erkélyre és körülnézek. Ez jut eszembe a nap kellemes melegéről, a hihetetlen ütemben növekvő kis konyhakertünkről (a borsók már kezdenek felpöndörödni az erkély korlátjára!), a nagy csésze frissen főtt teáról, amihez a mézet postán kaptuk ajándékba egy barátunktól - vagy arról, hogy Gergő csak úgy, minden különösebb ok nélkül meglep egy kis ág illatos orgonával. Apróságok, amik mellett könnyű lenne elmenni, de amik mégis megszépítik az egész napot. A kis dolgok, a hétköznapok igazisága, amikért minden nap nagyon hálás vagyok. Köszönöm! :)
én is köszönöm!
VálaszTörlés