2012. június 27., szerda

A kedvenc pólónk

Gergo szupermenő teljesítménykényszeres pólója az egyik kedvencünk. Évek óta hordja vizsgákra, konferenciákra, találkozókra, sétálni, vagy csak úgy, mert ez volt épp legfelelül. A pólót szajmon barátunk tervezte, akinek a multikreativitásán mindig elámulunk. Nézzétek meg a honlapját, érdemes! Szajmon pólóit az év minden napján 0-24 óráig meg lehet vásárolni a Society6-on, de ezen a héten ingyenes a házhoz szállítás, úgyhogy vasárnapig különösen megéri szajmon-pólót vásárolni. Támogathattok vele egy magyar művészt, és olyan szupermenők lehettek, mint Gergo a fenti képen, például. :)

2012. június 23., szombat

A vidék íze



Ma úgy döntöttünk, átugrunk a közeli rokonokhoz egy kis zöldségért. Nagyon szeretünk hozzájuk menni, mindig örömmel fogadnak minket és igen jókat beszélgetünk velük. Semmi különös nem történik ilyenkor, egyszerűen csak kimegyünk a ház mögé, és kihúzkodjuk azt, amire szükségünk van. Tudjuk persze, hogy nekik kemény munkájuk van a kerttel. Többek között az ilyen normális dolgok miatt szeretjük a vidéki életet.

Kecskeségek, Szent Iván-éj


Tegnap este belepillantottunk a helyi Múzeumok Éjszakájába. Nagyon-nagyon barátságos egy ilyen vidéki rendezvény. A kis kirakodóvásár inkább nyugodt kerti partira hasonlított, a fűbe kirakott keverőpultról Vivaldi szólt és gyerekek kalapáltak a római kőtár mellett. Az emberek megszólítottak minket, beszélgettek velünk, kedvesek voltak. Jó itt lakni.

Aztán mentünk is tovább, vártak minket az Életkertben. A szomszéd juhász segít meggyógyítani a hirtelen megbetegedett jószágokat, és vállalta a rendszeres legeltetésüket is. Tettünk egy kört a birtokon, aztán megraktuk a tüzet, a háttérben feltettünk egy népzenei válogatást (azt, amit a kocsiban is hallgatni szoktunk a hosszabb utakon) és sokáig beszélgettünk. 

Nyugis, szép péntek este volt. Csillagok milliárdjaival, erdőből felénk villogó rókaszemekkel, bagoly huhogásával. 

2012. június 21., csütörtök

Egy névnap


Az esti piknik keretében tegnap megünnepeltük Mogyoró névnapját. Mogyorókrémes tortát kapott és egy mogyorót, amit azóta is előszeretettel szorongat. Azt hiszem, örül neki.

2012. június 20., szerda

Hasonló a hasonlónak


Vannak napok, amikor az elképzelhető legjobb dolog egymás mellett feküdni a fák alatt, bodzaszörpöt inni és ugyanazt a könyvet olvasni.

2012. június 19., kedd

Nyár, otthon

Amióta itt a kánikula, itthon is úgy vagyunk, mintha nyaralnánk. Gyümölcsöket eszünk nyakra-főre, grillezünk az erkélyen, tocsogunk az áradó Dunában, fagyizunk és strandolunk. Hétvégén persze minden jobb, a szombati tevékeny délelőtt, a délutáni szieszta, az olvasás, az esti séta a lanygosodó levegőben, a vasárnapi fagyi és Duna-part mise után, a napozás és wimpivel a kézben fetrengés a medence mellett, a lassú nyári esték. De azért hétköznap is feltaláljuk magunkat: munka után belefér még egy pizza, vagy egy tepsi meggyes piskóta, esti film, a nem csak a növényeknek frissítő-hűsítő locsolás az erkélyen és a kitakarózva töltött éjszakák. Nyár van, érezzétek jól magatokat!


2012. június 15., péntek

Szüret az erkélyen



A spenót után a héten végre beérett kis büszkeségem, a borsó is! Ez a két ládányi korlátra felkúszó kis növény volt a kedvencem az erkélyen. Gyorsan nőtt, először virágzott a zöldségek közül, könnyű volt leolvasni róla, hogy mikor kér vizet és az állandó szomjúságot leszámítva nem is volt túl igényes. Egy maréknyit szüreteltünk belőle. Az erkély mikroklímájának hála a felmagzás előtti utolsó pillanatokban kaptunk el még néhány spenót- és salátalevelet is, úgyhogy hamar összeállt az ebédre való. A borsót és a spenótot boltban vett gombával és paradicsommal, saját zöldfűszerrel pároltam össze, leveles tésztába pakoltam és sajtos-tejszínes-tejfölös keverékkel öntöttem le sütés előtt. Quiche. Salátával. Részben az erkélyünkről. Büszkeség.

2012. június 12., kedd

Életképek mostanában #2

Megint összegyűlt néhány kép, amit napközben, csak úgy erre-arra lőttem a telefonommal. Az evős-ivós képek persze most is túlsúlyban vannak, de ezt már annyira megszoktuk, hogy szinte fel sem tűnik.


A képek sorban:
1. helyi bor a helyi mólón 2. tejeskávé Pesten, a volt albérletünk melletti kávézóban 3. paksi szőlőhegy 4. grill az erkélyen 5. felhőbámulás 6. Gerjen, Rév Büfé 7. eperlekvár, amikor kezdődik 8. útban hazafelé 9. Siller fesztivál Pakson, hogy legyen mit leöblíteni 10. délutáni séta 11. kirándulás a Lussoniumhoz 12. eperlekvár, amikor kész

Korábbi életképek itt: http://gergomegkicsu.blogspot.hu/2012/05/mozaik-kozelmultbol.html

2012. június 11., hétfő

Szülinap Budán

 

Szombaton Budapestre utaztunk ismét, szembesülni megint egy picit a múltunkkal. Amíg a városban az elintéznivalóink után jártunk, elborzadva mondogattuk egymásnak, hogy nem is értjük, hogy tudtunk fejenként öt, illetve hat évet lehúzni itt. Sajnos a távolság sem szépítette meg a belvárosi utcákat és a koszos aluljárókat... Aztán délután elindultunk a budai hegyek lábához megünnepelni Marci barátunk 30. születésnapját, és itt, a fák közötti kis tisztáson, a Bácskából érkezett finomságok közt azért helyreállt a világ rendje. És hát persze jó volt megint együtt lenni, barátok között. Feltöltődtünk egy picit, ami nagyon ránk fért a mostani hét előtt. Gergőnek különösen nehéz napjai lesznek, ha eszetekbe jut, imádkozzatok érte egy picit! Nem kevés elintézni-, átgondolni- és eldöntenivaló áll előttünk, jól fognak jönni a pozitív gondolatok. Szép hetet mindenkinek, aki erre jár!

Ui. Kedves budapesti barátaink, ezúton szeretnénk elnézést kérni mindenkitől, akivel most nem tudtunk találkozni. Sajnos sok teendő várt itthon, így vasárnap siettünk haza. Legszívesebben ilyenkor mindenkivel meginnánk egy kávét, sétálnánk és beszélgetnénk, de ez sajnos nem kivitelezhető. Szerencsére nem utoljára jártunk Budapesten, és ti is jöhettek hozzánk, várunk szeretettel!

2012. június 10., vasárnap

Kalocsai villámlátogatás

Kicsit elmaradtunk ezzel a poszttal, de azért elmesélem, hogy pünkösdhétfőn Kalocsára utaztunk - sosem jártunk ott korábban, és mindenkitől azt hallottuk, hogy érdemes megnézni. Meglehetősen előítéletes vagyok az Alfölddel szemben, mivel a Mecsek lábánál nőttem fel, hegyekben-patakokban-forrásokban gazdag vidéken, így Gergo egész úton arról győzködött, hogy a monoton, szikes-pusztás vidéken is akad azért szépség. Végül ő nyert, mert tényleg érdemes volt megnézni Kalocsát.

 Egy kicsit rosszkor érkeztünk, a múzeumokat és a főszékesegyházat zárva találtuk, de így is egy jó kis napot töltöttünk a városban. Ücsörögtünk az Érsekkertben, sétáltunk a Vajas nevű Duna-ág mentén, szobrokat néztünk a sétálóutcában, egy parasztház tornácán ebédeltünk és kisebb-nagyobb falvakon keresztül autóztunk haza. Hangulatos, laza kis délután volt. Mert mi így szeretjük. :)
 

2012. június 8., péntek

Három apróság a cseresznyéről


1. A cseresznye beceneve a cserigó.
2. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki megeszi a kukacos cseresznyét is - miután kiszedte a kukacot. Gyerekkoromban voltak évek, amikor nem nagyon volt más választásom. Vagy ez, vagy nincs cseresznye.
3. Állítólag vannak emberek (a létezésükben én azért erősen kételkedem), akik nem hiszik el, hogy az a cseresznye a legfinomabb, amit a rigó megcsípett. Igazából nem bánom, ha vannak ilyenek, mert több marad nekem, de a szeretet parancsa megkívánja, hogy figyelmeztessem őket. Én szóltam.

(Kép: cseresznyés túrólepény készítés közben, máról.)