Néha, amikor barátok jönnek látogatóba, mintegy mellesleg, észre sem vesszük, készül rólunk egy-két közös fotó. És amikor megkapjuk, akkor egészen meghatódok, mert rájövök, hogy nincs is annyi közös fotónk, mint gondolom. Főleg olyan, nincs, amin nem álltunk oda szép háttér elé, a kamerába mosolyogva, hanem arról szól, ami bármelyik napunk lehetne. Hogy csak bogarászunk a kertben, és közben összenézünk néha, vagy hogy a holtág partján figyeljük a vizet. A hétköznapok apró pillanatai, amikre ugyanúgy emlékezni szeretnék mindig, mint a nagy kalandokra. Nagyon köszönjük ezt a néhány fotót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése