2012. március 28., szerda

Tavasz

Mostanában minden délután, amikor Gergo végzett a munkahelyén, sétálni indulunk. Előbb-utóbb a Duna-parton szoktuk találni magunkat, bárhová is készülünk eredetileg. Nézzük egy kicsit a gyönyörű kék vizet, a néhány napja már zöldellő vízpartot, szagolgatjuk a virágzó fákat, és beszívjuk a friss tavaszi levegőt, aztán hazasétálunk. Csak fél óra naponta, de nagyon feltölt. A tél után most tavasszal is sokkal jobb érzés a szabadban lenni, mint az elmúlt öt évben bármikor. Amíg Budapesten ebből az évszakból is leginkább csak annyit sikerült megélnem, hogy lengébben lehet öltözni, és hogy időnként csicseregnek a madarak, itt tényleg szemtanúja vagyok, hogy hogy borul zöldbe és virágba a természet, gyakorlatilag napról napra. A változás nyilván nem csak külsőleg, hanem bennem is történt, de nagyon élvezem. Nemsokára vége a nagyböjtnek, húsvét után valamikor szeretnénk megejteni az idei első szalonnasütést is, és reméljük, hogy megint elkezdődik a jövés-menés, és legalább annyi látogatónk lesz, mint ősszel, amikor ideköltöztünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése