Tegnap elvittem a gyapaiaknak három fotómat. A történés hiányzik a képről - viccesen szólva: a hiányában van jelen. Mindannyian tudjuk, mi történik, mégsem veszünk róla tudomást.
Aztán raktam egy tüzet. Nem volt egyszerű, hisz a tűzrakóhely már tömve volt rőzsével, levéllel és fakéreggel. Így hát az egyik nagyobb fakéregre építettem fel a magam tüzét. Egy gyufával gyulladt.
A tűz mellett aztán előkerült egy kis bor, ami ritka az Életkertben. A parázson krumplit sütöttünk, aztán egy kis beszélgetés után hazajöttünk aludni, hogy a rövid hétvégén is legyen időnk pihenni. Remélem, sikerül ezt a hagyományt megteremteni itt. Két szöveget olvastam fel, ezek közül az egyik a 103. zsoltár, azaz a Teremtés himnusza volt. A másik szöveg arról szólt, hogy az ország nem csak a mi országunk, hanem az Isten országa, így ugyanannyira a sündisznóké is, mint a miénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése