2014. február 3., hétfő

Leányvásár










Gondolkodtam rajta, hogy megosszam-e még ezt az emléket itt, hiszen lassan felidézni is nehéz a napsütéses, meleg őszi napokat. Mégis fontosnak érzem, mert ezek kivételesen olyan képek, amiket sikerült megmenteni a tönkrement laptopról, és egy olyan hétvégén készültek, ami azóta  is nagyon sokszor eszembe jut. Ráadásul kivételesen az én kezemben volt a fényképezőgép :) Tavaly ősszel egyedül utaztam le a pécsváradi Leányvásárra, mert Gergőnek Pesten volt dolga, de ő is úgy érezte, hogy ott a helye, így szombaton késő este még elindult utánam. Kegyelmi állapot volt ez a pár nap, a gyerekek nevetése és a felnőttek mosolya, a forró sült gesztenye otthonos íze. Nagyon hálás vagyok a családommal töltött időért, hogy lehet velük közösen dodzsemezni, hogy egy rugóra jár az agyunk és sokszor fél szavakból is megértjük egymást, a megértő ölelésekért és a sok mókáért. Szerencsés vagyok, mert világéletemben töltekezni tudtam abból a szeretetből, amit megtapasztalok köztük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése