Még áprilisban, kora tavaszi napsütésben és hideg szélben jártunk Pannonhalmán. Egy barátunk bérmálásra mentünk, és sajnos nem tudtunk annyi időt ott tölteni, amennyit szerettünk volna. Gergő megmutatta az arborétumot, levendulaszörpöt ittunk a teázóban, körbesétáltunk a vár körül és elmentünk oda, ahol Gergő a kedvenc könyveit olvasta tanítás után. Jártunk a bazilikában, az új zarándokszálláson aludtunk és megnéztünk kívülről szinte minden épületet, de felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindenre lettem volna még kíváncsi, amire végül nem jutott idő.
Érdekes volt érezni azt a szerzetesi szellemet, ami sokkal jobban átjárta ezt a helyet, mint az én (szintén rendi fenntartású) középiskolámat. A modernnek kikiáltott új épületek éppen olyan puritán szemléletet hordoznak, amit egy középkori kolostor falai közt teljesen helyénvalónak éreztünk. A mosolygó tanárok a sajátjaimra emlékeztettek, a bérmálásra kiöltözött öltönyös srácokban pedig Gergő előképét láttam. Érdekes élmény volt ott sétálni a folyosókon, ahol hat évig a mindennapjait töltötte, és ünnepélyes volt a szertartás - sokkal másabb, mint azok a falusi és nagyvárosi bérmálások, amiken eddig részt vettem. Köszönjük Dávidnak, hogy ott lehettünk!
