Ó, a menyasszonyi ruha... Kislánykoromtól kezdve ez izgatta a legjobban a fantáziámat, de amikor eljutottunk a saját esküvő küszöbére, azonnal tudtam, hogy nem szeretnék fényes-habos, szalonból kölcsönzött ruhát. Elmentem azért egy kölcsönzőbe felpróbálni néhány hercegnőruhát a poén kedvéért, de éreztem is, a tükörbe nézve láttam is, hogy nem ezt szeretném. Az elég hamar nyilvánvaló lett, hogy a pinteresten gyűjtögetett egyszerű, bohém ruhák a teljes esküvői költségvetést felemésztenék, és bár naponta végigböngésztem az Etsy fehér/ekrü maxiruha kínálatát, az én árkategóriámban nem találtam meg az igazit.
És akkor felhívtam Napsugár barátnőmet, hogy megvarrná-e nekem a világ legegyszerűbb menyasszonyi ruháját. N. nem varrónő, nem is tanulta soha a varrást, és saját bevallása alapján korábban csak táskákat és szoknyákat varrt, de nekem nagyon tetszettek a táskái és a szoknyái, és egyébként is valami igazán egyszerűt képzeltem el, úgyhogy ez nem okozott gondot. Arról nem is beszélve, hogy nem ismertem olyan varrónőt, aki tűrte volna a folyamatos nyüglődésemet...
A munka nagyjából úgy nézett ki, hogy először is napokat, heteket, de talán hónapokat is eltöltöttünk a Pinterest, az Etsy és a Google Képkereső társaságában, és küldözgettük egymásnak a linkeket, amíg a sok kis részletből nagyjából össze nem állt, hogy mi az, amit szeretnék. Kiderült, hogy mégsem ez lesz a világ legegyszerűbb menyasszonyi ruhája. N. egy két rétegű szoknyát varrt madeirából, aminek az alsó rétege földig, a felső egy kicsit feljebb ért. Erre jött rá a pamut alsóruhával kiegészített csipkeruha, ami nagyjából térdig ért és hátul egy masnival lehetett megkötni. Az egyenes szabású mellrészt N. egy saját ruhájáról mintázta, de két csipkepánttal is megtoldottuk, amiket legyező alakban enyhén szét lehetett húzni, hogy a templomban a vállamat is fedjék. Akkor még nem tudtuk, hogy nagyjából 10 fok lesz az esküvőn... Meleg időben a hosszú szoknyát le tudtam volna venni, és a ruha önmagában is működött volna.
Ha azt az utat választod, hogy egy baráttal varratod meg a ruhát, azt ajánlom, gondold végig alaposan, hogy mennyire erős a barátságotok. Nálunk volt egy-két pont, amikor megijedtem, hogy ki fogunk-e keveredni ebből épen, de végül N. nagyon jól állta a sarat az összeomlásaim közben is. Számíts arra, hogy időben mindenképp, de esetleg pénzben is többet kell rászánnod a projektre, mintha egy használt "szalonos" ruhát vennél. Nekem óriási szerencsém volt, N. végigjárta a budapesti anyagboltokat és sikerült olcsón találnia madeirát, pamutvásznat és csipkét is - ugyanabban a színben. Azonkívül fotók és a gtalk segítségével olyan jól kommunikálta a folyamatot, hogy az anyagvásárlás-méretvétel után csak kétszer kellett felutaznom Pestre próbálni. Szóval egyáltalán nem elveszett az ügy, és garantáltan egyedi ruhád lesz, ráadásul olyan, amilyet szeretnél és ami illik az egyéniségedhez.
A ruhához a templomban egy H&M kardigánt húztam, amit N. pár öltéssel boleróvá alakított. Az esküvő után egy sárga C&A kardigánra váltottam, ami feldobta az amúgy szürke napot és színben pont összeillet Gergo cipőjével. A cipőmet a Reserved-ben vettem. Gergo ruháját teljes egészében a Zarában vásároltuk, szinte hihetetlen, de egyetlen (bár több órás) próbasession után. A kardot egy barátunk szolgáltatta, a koronákról még lesz szó később. :)
A képeket Török-Bognár Reni készítette.
Még több esküvős poszt itt.
